Érdemes volt?”-kérdi munkatársunk
,,Nem volt érdemes”-feleli a nagy pör hősnője

Vasárnap délben a bécsi gyorsvonattal Budapestre érkezett Aknay Vilma kéteszdendei távollét után. Hogy ezalatt a két esztendő alatt mi történt vele, azt nemcsak mi tudjuk, tudja a közönség is. De amit az alábbiakból meg fog tudni a közönség.- azt nem tudtuk eddig mi sem.

Nem tudtuk nevezetesen azt, hogy a kizárólag szívbalzsampör- vállalkozóként feltüntetett Aknaynak nem két esztendő után és nem Fedák ösztönzésére jutott eszébe, hogy ejnye. Vajda két év előtti házassági ígéretéből üzletet lehetne csinálni, mert Aknay Vilma abban a perben, ahogy kiderült, hogy Vajda öt a legkülönbözőbb ürügyek alatt eltávolította Amerikából, miközben folyton hitegette, hogy feleségül veszi, sőt szavahihetősége érdekében azt is elhitette vele, hogy már el is vált a feleségétől, holott titokban levelezett és találkozott is vele, azonnal megindította a kártérítési eljárást Vajda ellen s a Fedák segítségével megindította pör előtt összesen hat ízben adott megbízást különböző amerikai ügyvédeknek, hogy járjanak el Vajda ellen, de ezek egyetlen esetben sem lehettek hatályosak, minthogy mindegyikügyvéd ezer dolláros előlegeket kért s Aknaynak nem volt pénze:

Fedák volt az első ember, aki tisztára baráti alapon felajánlotta neki ezt az előleg összegét. Hogy aztán később hogyan kapcsolódott és keveredett mélyebben bele az egész pörbe, az más kérdés...De tartsunk sorrendet.

Az első impressziók, az első mondatok

A Szőke Aknay. Die Aknay von der Burg - civil hölgy benyomását teszi a megérkezése utáni első órákban: hiányzik róla a színésznőnek - az aktív színésznőnek – az a megmagyarázhatatlan izéje, amelyet a két izgalmas amerikai esztendő, úgy látszik, letörölt róla. Aknaynak mindent újból elölről kell kezdenie, -gondolom magamban-mert ami volt, az véglegesen elmúlt. Meglep, hogy egyáltalán semmi tragikum nincsen rajta, amikor amerikai kálváriájáról beszél, nagyokat nevet,
legfeljebb ott komolyodik el, ahol az ügy végleges tisztázása érdekében magam is komoly kérdéseket vagyok kénytelen tenni.

Első mondata: kétségbeesetten tiltakozik az ellen, hogy Fedáknak bármilyen üzleti érdeke lett volna az egész perben, ha hihetetlennek is hangoznék, az Isten szerelmére higgyem el, hogy Fedák tisztára barátságból adott kölcsön az elején párszász dollárt neki, hogy menjen ki és intézze el végre az ügyét Vajdával, amit csak azért nem tudott eddig elintézni, mert ez a pár száz dollár mindig hiányzott. Hogy aztán Fedák sors és szenvedéstársa lett az ügyben, az megint későbbi dolog...

Fedák szerepe

Ez pedig így történt: Mikor Fedák kiment a filmjével Amerikába, ő megkérte, hogy érdeklődjék valamilyen ügyvédnél: nem-e vállalná valamelyik előlegmentesen az ügyét? De még erre se került volna a sor, ha Fedáknak magának nem akad a saját régi vállalkozásával kapcsolatban úgynevezett ügyvédi ügye. De mert akadt,-tudvalevőleg a tőle levont és be nem fizetett turnéadók miatt vizsgálni kezdték a hatóságok - eszébe jutott az én kérésem is odakint -magyarázza Aknay-és érdeklődött az ügyvédjénél, hogy mit lehetne tenni. Mikor aztán hirtelen haza kellett jönnie, mert amint az ismeretes, beteg is lett odakint s minthogy az ügyvédje az ügyemre vonatkozólag kedvező jogi vélemény adott, ideadta az útiköltséget azzal, hogy menjek ki és próbáljak csinálni valamit. Kimentem! Mihelyt a pert benyújtottam, a Metro-Goldwyn felajánlott Vajdának ötvenezer dollárkölcsönt, hogy egyezzen ki velem.

Vajda nem fogadta el, azt mondta nem egyezkedik. A per tehát megindult, kezdődtek a nehézségek, a pénzem elfogyott s mikor Zsazsát, aki azt hitte, hogy hat hét mulva már itt is leszek, erről értesítettem s miután az ügyvédem is könyörgött Zsazsának, hogy jöjjön ki, segíteni nekem, Zsazsa kijött. Költött rám továbbra is. Az ő pénze is elfogyott! Akkor ő azt mondta nekem:
Vilmám, amit tehettem érted, azt megtettem, ne haragudj, többet nem tehetek, én megyek haza.
Rossz néven veheti tőlem bárki, hogy kértem, hogy maradjon?! Zsazsa megszánt, maradt, de pénze már neki sem volt. Elhatároztuk, hogy mégis hazajövünk, de nem volt utiköltségünk. Fedák utitársát, Csepreghi Erzsit küldtük el Lukács Palihoz, Zsazsa diadalmas Antóniabeli szerepének angolkapitányi partneréhez, hogy kölcsönözzön nekünk két hajójegyre való pénzt, majd Európából megküldjük neki.

Itt kezdődőtt a tragédiánk!

Lukács Pál úr, akinek addig színét sem láttuk, hogy megkérdezte volna tőlünk, akár tőlem, akár Zsazsától, hogy te eb vagy kutya, mit csináltok, nincs-e valamire szükségetek, ahelyett, hogy segített volna rajtunk, feljelentett bennünket a Grand Jurynél, hogy mi Csepreghy útján meg akartuk öt zsarolni.

Erre elfogatóparancsot bocsátottak ki ellenünk. Most már szó sem lehetett hazajövetelről, maradnunk kellett, most már az életünkről volt szó. Zsazsa összeszorította a fogát és azt mondta: nem, ezt a disznóságot nem tűrjük, kerüljön, amibe kerül, most már itt marad és végigcsinál mindent.

- Mondja kérem...Igaz, hogy olyan kis szobában laktak egy ideig, hogy az egyiknek ülni kellett, ha a másik az ágyban feküdt?
- Igaz hát. Sőt még az is igaz, hogy csak egy hálóingünk volt, mert minden poggyász nélkül menekültünk el, mikor a detektívek kerestek. Felváltva viseltük azt az egy hálóinget is. És felváltva mostuk!
- Menjünk egy kicsit vissza kedves Aknay: azt mondja el, hogy egy ilyen világrengető szerelem.
Hogy kerül el egy ilyen perig?

Amíg egy szerelem eljut odáig...

Nézze, én megismerkedtem Vajdával, ő belém szeretett. Folyt a szerelem levelekben é kábelekben s egyszerre csak kaptam egy kábelt Bécsbe, hogy a nagy fordulat az életében bekövetkezett, százezer dolláros szerződést kötött a tudom is én már melyik filmgyárral, azonnal hagyjam ott a Burgot, menjek ki utána, hozzak sok szép ruhát, mert ott örökös nyár van s hogy majd úgy fogok állni, mint egy királynő. A feleségétől válik, minden rendben lesz..Nem mentem. Nekem akkor 2700 schilling fizetésem volt a Burgban és ha még két évig ott maradok, 400 schilling nyugdíjam is lett volna,-tanakodtam. Jöttek a kábelek egyik a másik után s végül az egyik diadalmas hangon jelentette, hogy: Elváltam

Erre kimenetem. Egy évig éltünk boldogan, közben természetesen megtudtam, hogy a válásból egy szó sem igaz. Lejárt a vízumom. Vajda azt mondta, menjek vissza Euróbába, amíg a vízum meghosszabbítást elintézi.- visszajöttem. Olyan naiv voltam vele szemben, mint egy iskolás leány. Berlinben megtudtam, hogy a felesége, aki egész idő alatt Európában tartózkodott s akitől az alatt az idő alatt valóban válófélben volt, útban van vissza Amerika felé. Idegösszeroppanást kaptam, szanatóriumba kerültem, kábelemre válsz sem érkezett. Még Berlinből megbíztam egy ügyvédet, hogy indítson kártérítési pert Vajda ellen, nem vállalták, csak Isten tudja, mennyi előlegért s pénzem nem volt, tehát a perből nem lett semmi. Annyi idő után Zsazsa volt az első ember, aki valóban segíteni akart és segített is rajtam..
- Kedves Vilma, mondja meg őszintén, érdemes volt?
- Nem volt érdemes. De Vajdának sem volt érdemes. Az állását még tavaly júniusban felmondták a Metrónál.
- Zsazsa?
- Felhívtam telefonon, a telefonja nem felel. Sürgönyt küldtem neki, hogy hétfőn meglátogatom...Alig várom, hogy lássam
- S most majd?
- Majd csak történik valami...úgy állok ma még, hogy nem kell a szomszédba szaladni már holnap, ha kell valami..