Az első Watt-féle gőzgépet Hamilton herceg szénbányáiban állították fel, utána a megrendelések egymás után jöttek, de az üzem még nem volt jövedelmező, mert minden gépet a megrendelő igényei szerint kellett elkészíteni.

A New-Comen-féle gépben láncok vitték át a mozgást a gőzgépről a szivattyúra. Watt a láncok helyett karokat használt, a dugattyú mozgásának átvitelére többféle berendezést szerkesztett, köztük a Watt-féle parallelogrammát. De a feladat végleges megoldását egy idegen szabadalom akadályozta. Mikor 1800-ban ez is lejárt, Watt végleges alakot adhatott gépének.

Az üzemi gyártás is sok nehézséget okozott. Ekkor az ipari szakmunkások még hiányoztak. Csak lakatos és kovács volt, de nem géplakatos. A szerszámgépek is nagyon kezdetlegesek voltak. A Watt-féle gép szerkezete bonyolult volt és így előállítása nehéz feladatot jelentett. A dugattyú tömítése, a dugattyúkarok pontos esztergályozása akkor még olyan feladat volt, hogy tapasztalt emberek egészen keresztülvihetetlennek tartották.

De Watt tisztában volt gőzerő kihasználásának gazdasági jelentőségével és ezért kitartó munkával minden nehézséget legyőzött. Az első siker után mindenütt ezzel a géppel akarták régi gőzgépet és a szélmotorokat kicserélni. Watt eleinte csak a szelepeket készítette saját üzemében, a többi részt más-más helyről szedte össze. A nagy kereslet miatt utóbb a gépgyártásra tért át. A régi atmoszferikus gép nagyon egyenetlenül, lökésszerűen járt, csak vizet lehetett vele a bányákból kiszivattyúzni.

Mikor Watt a dugó mozgatását mindkét irányban gőzzel végeztette és lendítő kereket használt, akkor lehetett a gőzgépet akármilyen más gép mozgatására elhasználni. Ezt rögtön felismerték, ezért a gép Angliában és Franciaországban hamar elterjedt. 1788-ban érmek verésére használtak már gőzgépet, sőt 1791-ben az első gőzmalom, a londoni Albion-malom le is égett.

Kezdetben az új gép különösen a lóerőt pótolta. Ezért vezette be Watt a ma is használt „lóerőt” a gépek teljesítményének mérésére. A CGS-rendszer effektus-egységét Watt-ról nevezték el. Már többször megkísérelték, hogy a lóerő helyett a kilowattot tegyék általánosan használttá, de eddig nem sok sikerrel.

1790-ben Watt visszavonult az üzemtől, ezt fia vette át. Heathfield-ben, birtokán kis laboratóriumot rendezett be, itt folytatta kísérleteit. 1819 augusztus 19-én halt meg. Boulton mellé temették a heathfieldi templomban. Síremlékét a föld különböző helyeiről hozott kövekből készítették, hogy így nemzetközi emlékművet állítsanak neki.

A Westminster-apátság templomának egyik kápolnájában felállítottak szobrát és ezzel megkapta a legnagyobb kitüntetést, amelyet hazája adhat. 1919-ben, halálának 100. évfordulóján nagy ünnepséget tartottak Greenockban, az emlékelőadást Lord Rutherford tartotta.

Kiállítást is rendeztek tiszteletére először a Watt-Institution-ban, melyet fia alapított, majd pedig South Kensington-ban, a Science-Museumban. Az ünneplést Londonban folytatták a Westminster-apátságban. Több külföldi állam is hódolt a nagy feltaláló és a nemeslelkű ember emlékének.

Mende Jenő.

Kocsis Gyula székesfehérvári főgépész közel négyhónapi munkával elkészítette a világ legkisebb - acélból, ezüstből és 18 darabból álló - gőzgépét. A dugattyú egy mm. vastag. A tüzet egy alig látható spirituszlámpa szolgáltatja.