Koós Mihály dr., az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója az aktuális buzaproblémáról

Ha valaki azt kérdezi tőlem, mi a véleményem az uj magyar paktumról, – persze csakis gazdasági vonatkozásairól beszélek –, azt felelhetem, hogy általában szerencsésnek, időszerünek és hasznosnak tartom azt a magyar buza árvédelme szempontjából.

Az elmult két év gyakorlati eredménye megmutatta, hogy szükség volt az Olaszországgal és Ausztriával fenntartott buza-egyezményre. E buza-egyezmény szerint mindkét állam évi egy-egy millió métermázsa buzát vesz át tőlünk szabott áron, vagyis, a közös egyezmény szerint Olaszország 56 lirát, Ausztria pedig 20 schillinget fizet a buza métermázsájáért. Ez a magyar gazdának eddig átlag körülbelül 15 pengős árat jelentett. Ha ezzel az árral nem is sikerült minden kivánságot kielégiteni, annyit mégis elértünk, hogy megkaptuk a régen kívánt, szükséges árvédelmet, amely egyedül biztosithatja a magyar termelő munkájának legalább a minimumát.

Hogy mi volt a római egyezmény eddigi, két esztendei gyakorlatának eredménye, azt már tudjuk. De hogy mit tartalmaz részletesen a most Rómában megkötött uj paktum a búza további elhelyezésének biztositására, azt természetesen még nem tudhatjuk. Hiszen a megegyezés részleteit eddig még nem hozták nyilvánosságra. A legnagyobb bizakodással hisszük azonban, hogy az uj egyezmény ránk nézve kedvezőtlenebb feltételeket nem fog tartalmazni, mint az elmult, előző két évre kötött egyezmény tartalmazott.

A gazdák szempontjából minden esetre az volna a kivánatos megoldás, ha a magyar kormány az uj római egyezményben olyanformán biztositaná az árat, hogy például a 15 pengőben megszabott ár esetén, – ha a világpiaci árak emelkednének –, ugy ennek különbözetét az olaszok a 15 pengőn felül nekünk megtéritenék. Sajnos kevés valószinüség van arra, hogy ez keresztülvihető volna. Köztünk és Olaszország között ugyanis tulajdonképpen rendes kereskedelmi ügylet megkötéséről van szó, meghatározott ár mellett. Már pedig az átvevőt nem igen szokta érdekelni, hogy a világ más tájain milyen ára van az általa szabott árban lekötött árunak.

Legutóbb is előfordult, hogy a buza világpiaci ára nagyobb volt, mint amilyen szabott árat mi kaptunk az olaszoktól és amennyiért idehaza jegyezték a buza árát. Ez semmiesetre sem volt kedvező alakulás a magyar gazdára nézve. De történhetett volna megforditva is! Előfordulhat az is, hogy a világpiaci árak kisebbek, mint az olaszok által fizetett és a belföldi piacon kialakult buzaárak. Ez esetben az olaszokkal kötött egyezmény árvédő hatása a maga teljes valóságában érezteti hatását a magyar gazdákra. Sőt, az egész ország közgazdaságára nézve.

Nekünk mindenesetre az az érdekünk, hogy az olaszokkal megkötött uj paktum keretében minél magasabb buzaárat állapitsunk meg. Lehetőleg olyan magas árat, amely megfelel a világpiaci árnak, vagy még azt is felülhaladja, mert ennek arányában alakulna ki idebent is a buza ára. Minthogy azonban itt egymással szemben álló, két érdekről van szó, vagyis a megszabandó fix árnak egyeznie kell az olasz érdekekkel is, természetesen az általunk kívánt és óhajtott legmagasabb árnak bizonyos korlátai vannak.

A római paktum eddig nem tartalmazott részünkre semmi olyan megkötöttséget, – és remélem, ezután sem fog tartalmazni –, hogy az olaszoknak és az osztrákoknak leszállitott megszabott mennyiségen felül más államoknak nem adhatunk el buzát, esetleg magasabb árakon is. Egy várható jó buzatermés esetén ezt az előnyt ki is használhatjuk. Eladhatunk buzát Svájcnak is, vagy jöhet hozzánk esetleg Hollandia is buzát vásárolni.

Nem jósolgathatunk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a termés végleges eredményét, amig az betakaritásra kerül, mennyi sok minden előre nem látott körülmény befolyásolhatja. Mégis tudományos megfigyelésekkel támogatott erős optimista érzés azt sugallja nekünk, hogy az idei buzatermés igen jó lesz. Ez nem puszta következtetés vagy feltevés. Egy negyvenötévi időjárási és termésbecslési eredményt egybevető statisztikaszerü gyüjteményből indulunk ki, amikor ezt állitjuk.

Ennek adatai azt mutatják, hogy amelyik esztendőben elég nedves volt az ősz és az őszi vetések a tél folyamán megfelelő csapadékot kaptak, azután rendszerint mindig jó buzatermés következett. Ezek a feltételek pedig az elmult őszön és télen megvoltak. Nedves ősz után meglehetősen csapadékos tél volt. Az őszi buzavetések most igen szépek és biztató kilátással kecsegtetnek. Az emlitett negyvenötesztendős adatgyüjtés azt is mutatja, hogy a buzának nincs szüksége a bőséges májusi esőzésre. Vagyis, amelyik év májusában kevesebb volt az eső, abban az évben kitünő volt a buzatermés.

Gömbös miniszterelnök hazaérkezése után tett nyilatkozatai eloszlatták, illetve megdöntötték azt a távolléte alatt itthon terjesztett hiresztelést, mintha a magyar-olasz-osztrák egyezmény a közös vámterület kérdésére is kiterjedne. Egyes hiresztelések szerint az Ausztriával való vámközösség visszaállitásáról is tárgyaltak. A mostani Ausztriával való vámközösség kérdését évekkel ezelőtt már meglehetős széles alapon letárgyalta a magyar közvélemény.

Már akkor azon a véleményen voltunk, hogy Magyarország és Ausztria a mai megcsonkitott területe és lecsökkentett lélekszáma mellett vámközösségre nem léphet egymással. Éppen a megcsonkitottságnál fogva nincsenek meg az egyébként egymásra utalt két állam előfeltételei a vámközösséghez. Éppen a magyar buza szempontjából sem látszik a vámközösség kérdése ma megoldhatónak. A háboru előtt, a negyven millió lélekszámmal biró nagy monarchia területén a magyar buza különleges és előnyös védelmet élvezett a világpiaci alakulásokkal szemben.

Sajnos, a jelenlegi megcsonkitott területi és egyéb adottságok mellett ezt visszaállitani nem lehet. A közös vámterület kérdésével tehát le kell számolnunk és ki kell kapcsolnunk a lehetőségek sorozatából. Vagyis a buzaprobléma megoldásánál más alapot és lehetőséget kell keresnünk.