Kecskeméten a német sertésexport számára dolgozott egykor hetven hentes és mészáros. Kerestek száz pengős darabár mellett 6-7 pengőt, ami nem sok, de mégis valami.

Jött a Hangya és a kezébe vette ezt az exportvágatást.
Ígérte a henteseknek, hogy tőle is megkapják a darabonkénti 6-7 pengő vágási munkadíjat. Nem kapták meg. Maradt 10-12 hentes. Ezeknek már csak 2 és fél pengőt ígért a Hangya, meg a bélzsírt. Ezt se kapták meg, sőt visszafizettették velük a bélzsírt is.

Mostmár egy kecskeméti hentes sem dolgozik német kivitelre, minden a Hangya kezén maradt, viszont a szegény kecskeméti iparosok levágtak s feldolgoztak 860 darab sertést, nem kaptak nehéz munkájukért egy fillért sem, visszafizettettek velük négy vagón sertés után a bélzsírért kilónként negyven fillért s most az a veszély vár rájuk, hogy az adóhatóság az elszállított sertések után darabonként 2 pengő adóval megterheli őket s így a végzett munka bére és haszna helyett 1000 pengőt kell a Hangya sertéskiviteli üzlete után a saját zsebükből kifizetniök.

Ezt a kis emléklapot a miniszterelnök úr külön figyelmébe ajánljuk, mint iskolapéldáját annak, hogy a szövetkezetek a kisemberek egyesülésének és felsegítésének célját szolgálják.