Egyik cinkos átvágta ereit a főkapitányságon, azután vallott

Vasárnap reggel feltűnően elegáns házaspárt vittek be a detektívek a főkapitányságra a Dohány ucca 59. számú házból: Winter Ferenc zugékszerügynököt és a feleségét.

Faggatni kezdték őket: mit tudnak a váciuccai ékszerrablásról? A huszonynyolc-harminc év körüli, világfias módon öltözködő. Winter nagyon főlényes modorban tagadta, hogy bármi köze volna az ügyhöz és hasonlóképpen tiltakozott a felesége is. Mikor azonban íráspróbát kértek a fiatalembertől, feltűnően ideges lett. Az íráspróbának ugyanis az volt az érelme, hogy megtudják:
kinek a kezeírása az a levélke, amelyet a váciuccai üzletben írt és a kifutófiúval küldött el az ékszerrablás női tettese? Winter és a rendőrségre betessékelt többi zugügynök kezeírását leküldték Pusztaszeri Ferenc rendőrtisztviselőnek, aki írásszakértő és alig telt bele félóra, Pusztaszeri lelkendezve rohant fel Dóra főkapitánysághelyetteshez, már messziről lobogtatva azt a papirlapot, amelyen Winter kezeírása volt: ugyanaz a kéz írta!

A következő pillanatban Csizmadia tanácsos ráförmedt Winterre: Ez a maga kezeírása!.. Minek okoskodik tovább! Kár az időért!...
Winter elsápadt, majd elvörösödött, lerogyott egy székre, elhaló hangon vizet kért, majd így szólt:
nem én nem voltam kérem...Semmi közöm az egészhez.
Fodornét sem ismeri?
De...igen .- nyögte.

A tanácsos és a detektívek nem hiába érdeklődtek Fodornéról, mert szombatról vasárnapra virradó éjszaka érdekes bejelentés érkezett a főkapitányságra. A bizalmas bejelentő elmondta, hogy egy körúti kávéházban péntek este együtt látta ezt a bizonyos Fodornét,- az ékszeralvilág ismert tagját!
egy másik nagyon elegáns nővel valamint egy fiatalemberrel, aki arról nevezetes, hogy külföldön több ékszerrablást követett el.

A fiatalember és az elegáns nő személyleírása, amelyet a bejelentő adott, teljesen egyezik a Neubauer- féle ékszerüzlet rablóinak személyleírásával. Mialatt ezeket az adatokat egyeztették és Winternét is faggatták, a 175-ös szobában tartozkodó Winter Ferenc egy őrizetlen pillanatban előrántotta a zsebkését és balkarján átvágta az ütőeret.

Óriási ribillió támadt, néhány perc múlva nagy szirénázással érkeztek a főkapitányságra a mentők, akik elsősegélyben részesítették Wintert, majd bevitték a Rókus kórházba, ahol a csuklóján levő mély sebet szorosan összevarrták és a sebsültet este hat órakor visszavitték a főkapitányságra.
- Nos? -kérdezte a vérveszteségtől halálsápadt Wintert Dóra főkapitányhelyettes- kié az írás? Miért akart meghalni? Ez már beismerés!
Az írás az enyém...Fodorné kért meg rá. De semmi közöm tovább az egészhez.

Ugyanebben a percben érkeztek be a detektívek Fodornéval, akit sikerült előkeríteni. Fodornét azonnal szembesítették Winterrel, aki a szemébe mondta, hogy a levelet az asszony megbízásából írta. Fodorné rövid vonakodás után teljesen megtört és megmondta annak a feltűnően elegáns asszonynak és Euópaszerte ismert ékszerrablónak a nevét, akikkel öt együtt látták pénteken este a körúti kávéházban.

Este nyolc órakor száz detektív robogott széjjel a fővárosban, hogy az asszonyt és társát kézre kerítsék, mert most mát kétségtelen, hogy ők a váciuccai ékszerrablás vakmerő tettesei,
míg Fodorné és a Winter-házaspár kétségtelenül bűntársaik.