Sok elkeseredett vitának és pereskedésnek fogja elejét venni az az ötletes berendezés, amelyet a hamburgi betegbiztosító, a hamburgi „OTI” központi kórháziban mostanában felállítottak. Arról van szó, hogy miként lehet megbízható módon megállapítani: beteg-e még, a beteg, vagy már meggyógyult?

Már pedig ez nagyonis fontos és kényes kérdés, hiszen ettől függ, hogy a biztosítottnak el kell-e már hagynia a kórházat vagy üdülőhelyet, ettől függ, hogy mennyi betegjárulékot kap, jogosult-e nyugdíjra, kártérítésre stb. Ebben a kérdésben bármennyire a szigorúan tudományos tárgyilagosság alapján kell is megítélni, a legjobb akarat mellett is eltérőek lehetnek a vélemények és nagyon sokszor valóban el is tér egymástól két vélemény - t. i. a betegé és az intézményé.

A beteg természetesen azon vélemény felé hajlik, hogy neki még járna ellátás, segély, biztosítási díj stb., az intézmény pedig - amelynek a többi várakozók ezreire és ezreire kell gondolnia, - azon van, hogy minél előbb megszabaduljon attól a pénzbeli tehertől, amelyet számára a munkaképességét még vissza nem nyert lábadozó jelent.

Számtalan kontravenzia adódott és adódik ebből a tényből minden országban, ahol van betegbiztosítás, tehát nálunk is. Sokszor bírói ítélet vet véget a vitának. Dr. Knipping Hamburgban úgylátszik megtalálta a módját annak, hogy miként lehet a betegbiztosítás eme árnyoldalának hatásosan elejét verni:

Találmányát úgy lehetne nevezni: géporvos. A géporvos nem lehet elfogult, nem tévedhet, ítélete előtt meg kell hajolnia mindenkinek. Persze a géporvos csak félorvos. Nem gyógyít, ez nem tartozik a szerepkörébe, hanem csak megállapít. Mingyárt meglátjuk, hogy miként teszi ezt.

Tudvalevőleg az élő szervezet legfontosabb megnyilvánulásai közé tartozik, amit úgy nevezünk: anyagcsere. Hogy életünket fenntarthassuk, bizonyos anyagokat veszünk fel - ezek alkotják a táplálékunkat. A táplálékot meg is kell emészteni, ehhez pedig a levegő oxigénjére van szükségünk.

Az oxigénhez úgy jutunk, hogy belélegezzük. Az emésztés befejeztével a feleslegessé vált alkatrészek elhagyják a testet. Ilyen felesleges, sőt káros alkatrész, amely az emésztés folyamán keletkezik, a szénsav. A szénsavat kilélegezzük. Tehát: táplálékot és oxigént veszünk fel és szénsavat adunk le. Ez az anyagcsere.

Az anyagcsere nem mindenkinél és nem minden körülmények között egyforma. Az eltérések azonban mérhetők. Nem kell egyebet tenni, mint gondosan lemérni minden parányi oxigénmennyiséget, amelyet valaki belélegez és szénsavat, amelyet kilélegez - ennek a két gáznak az arányából következtethetünk az anyagcsere egész komplikált folyamatára.

A szervezet egészségi állapota azonnal elárulja magát az anyagcsere mértékével. Csökkent anyagcsere épúgy kóros állapotra vall, mint fokozott. A legyengült anyagcsere képlete jellegzetes módon különbözik az ép, erős szervezet anyagcseréjétől. Ha kétséges, hogy a vizsgált egyén egészséges-e vagy sem, akkor le kell csak ültetni a géporvos elé, a fejére helyezett gázmaszk csöveit be kell kapcsolni az oxigén-, illetve szénsavmérő készülékbe és utóbbiak hamarosan megmutatják, hogy rendben folyik-e minden a sejtek társadalmában.

Egy meggondolandó van csak az egészben: lehetséges, hogy pihenés közben normális az anyagcsere, de a szervezet mégis munkaképtelen, mert ha dolgozni próbál, azonnal felborul az anyagcsere egyensúlya. Meg kellene tehát vizsgálni a dolgozó egyén erejét is. A szellemesen megszerkesztett készülékek ezt is lehetővé teszik.