Újságunk írta meg elsőnek, hogy Kemény László magyar orvostanárt, aki Kievben az egyetem idegkórtani osztályának vezetője volt, egy külföldi útja után a GPU emberei letartóztatták és minden kihallgatás nélkül a charkovi börtönbe szállították. Abban az időben még nem volt Magyarország és Szovjetoroszország között diplomáciai kapcsolat és így Kemény családja a genfi vörös keresztútján kísérelte meg annak tisztázását: igaz-e hogy a szovjet kémkedés miatt kivégeztette a fiatal magyar tudóst.

Minden kutatás és kérdezősködés eredménytelen maradt... A napokban Kemény Lászlóné címére egy csomag érkezett Oroszországból, melyben a szerencsétlen asszony férje ruháira és irataira ismert. Az egyik zsebből félig elrongyolodott papirlap került elő, másolata annak a kérvénynek, amelyet a tragikus sorsú orvos a népbiztosok tanácsához küldött, miután a halálos ítéletet kihirdették előtte.

„ Ellenséges állásfoglalásom a kollektivizálás kezdetekor nem a kormány ellen irányult”- ezzel kezdődik a megrendítő dokumentum- „ Azt a módot kifogásoltam, ahogyan a kollektivizálást egyes helyeken keresztül vitték. Errevonatkozó beszélgetéseim nem mentek messzebb, mint bármelyik értelmes polgáré, mert nem értettük meg azokat a módszereket, amelyek alkalmazásra kerültek. Szüleimet 16 éve nem láttam betegesen vágyódtam az után, hogy magamat továbbképezhessem. Ezért utaztam külföldre, de hogy utamnak nem kémkedés volt a célja, amit az is bizonyított, hogy szüleimmel nem Magyarországon, hanem Boroszlóban találkoztam. Visszatérésem után az egyetlen beszélgetést Loszatinszki pópával folytattam, aki egy vizsgálat alkalmával – amikor őt mint ideggyógyász vizsgáltam meg – az közölte velem, hogy az ő lakhelye környékén erődítményeket építenek. Én őt ezekre vonatkozólag sem nem kérdeztem, sem nem faggattam, vallomása hazug.
Szörnyű erkölcsi nyomás hatása alatt hamis vallomást tettem és nemlétező bűnt vallottam magamra. Represzáliák hatása alatt nemlétező bűnöket találtam ki és nemlétező embereket neveztem meg, annak az ígéretnek a hatása alatt, hogy ha vallok, akkor mint tudóst kiutasítanak, de ha nem, akkor mint kémet fognak kezelni. A fentiekre való hivatkozással kérem a halálos ítélet megsemmisítését.”

Kemény tanár ezután tudományos működését ismerteti és így fejezi be kérvényét: „Úgy érzem, hogy alkotó erőm birtokában vagyok és nem lehet közömbös a Népbiztosok Tanácsának, ha alaptalan gyanúsítások és vádaskodások miatt kivégeznek, mert minden emberi törvény szerint ártatlan vagyok! A Népbiztosok Tanácsa azonban nem kegyelmezett meg a magyar tudósnak...