Az emberiség halhatatlanjai

Otto Lilienthal volt az első szárnyas ember. Azon zsenik közé tartozott, akiket már gyermekkorukban megejt életük későbbi nagy témája. Tizenhárom esztendős korában magakészítette sárkánylapokat kötözött a karjára és éjnek idején, amikor a felnőttek már aludtak, a kisfiú misztikus láztól űzve kilopózott a házból és lejtős, domboldalakon nyargalt lefelé. Karját kitárta és várta, egyre várta azt a pillanatot, amikor a meséből valóság lesz s lábai alól eltűnik a talaj.

Abban az időben még csak a levegőnél könnyebbsúlyú gázokkal töltött léghajók segítségével tudtak a magánba emelkedni az emberek. Repülőgép még ismeretlen volt. Illetve akkor kezdte izgatni az emberek fantáziáját. Alig volt foglalkozási ág, amelyből ne került volna ki amatőr-repülő. A legképtelenebb szerkezeteket tákolták össze, minden reményüket, pénzüket, életüket áldozták a repülés gondolatáért. Nem sikerült!

Lilienthal műegyetemet járt és levegő-dinamikai tanulmányokkal foglalkozott, de az egyetemen vajmi kevés felvilágosítással szolgáltak kíváncsisága számára. Szűz talajon járt, amelyen ő volt az úttörő. A professzorok helyett többet tanult a Pomerániában, szülőföldjén, otthonos - gólyamadaraktól. Napról-napra órákat töltött azzal, hogy feszülten figyelte a gólyák viselkedését a levegőben. „A madarak repülése” című könyve ma is alapvető jelentőségű tudományos munka.

Két évtizeden keresztül tanulmányozta a kérdést, számításokat eszközölt és modelleket szerkesztett, míg végül maga is elhatározta, hogy - megpróbál repülni. Hatalmas madárszárnyakhoz hasonló alkotmányt szerkesztett, melynek 20 kiló volt a súlya, magára csatolta és egy amolyan ugródeszka állványról nekilendült a levegőnek. A szárnyak a levegőre támaszkodtak és nem engedték lezuhanni, hanem lebegve továbbvitték néhány méterrel, ahol szép nyugodtan le tudott ereszkedni.

Nemsokára egy álló helyből, alkalmas szél segítségével, nemcsak lesiklani, hanem egyenesen felemelkedni is tudott. Repülésének lényege az volt, ami a mai siklórepülőké. Vagyis: a légáramlások felhasználásával, a szárnyakkal, mint vitorlákkal szállni a magasba. Ettől mér csak egy lépés volt, hogy a szárnyas szerkezetbe motort építsenek és így a széltől bizonyos mértékig függetlenítsék magukat. Már Lilienthal is megpróbálta ezt, de még nem volt alkalmas könnyű motor erre a célra.

1896 egy nyárvégi napján a mester, aki már egészen otthonosan mozgott a levegőben, új kormányberendezést akart kipróbálni. Sohasem lehetett megállapítani, hogy mi okozta a katasztrófát. 15 méter magasságban hirtelen megbillent, lezuhant és gerinctörést szenvedett. Másnapra meghalt. Emléke él az ezernyi büszke gépmadárban, amely ma a föld felett szárnyal, de amely mind Lilienthal egyszerű szárnyszerkezetére, az első repülőgépre vezethető vissza.