- Carrell kísérleteit tehát komolyan kell venni? - Föltétlenül. Ő a világ legelső tekintélye a szövetek és szervek testenkívüli tenyésztésében. Meg kell jegyeznem, hogy Carell, az egykori chicagói sebész, tulajdonképpen mindig sebészeti célokat követ kísérleteinél.

Azt akarja, hogy a megbetegedett emberi szerveket egykor, mikor az ő úttörő munkája nyomán a szerv-tenyésztés technikája előrehaladt, minden további nélkül ki tudjuk cserélni. Ilyen fantaszta tehát Carrell, de hozzá kell tennem, hogy igazi tudományos munkát fantázia nélkül el sem tudok képzelni. Carrell különben mindig nagymester volt a szervek átültetésének technikájában.

Emlékszem rá, hogy mutatott egy kutyát, amelynek egyik lába egy másik kutyáé volt: két kutya mellső jobb lábát felcserélte. Persze mindez nem sportból, szórakozásból történt, hanem a sebészi átültetések technikájának kiépítése céljából.

- Tanár úr tehát lehetségesnek tartja, hogy jön egy kor, amely például a beteg vesét kicseréli egy egészséges állati vesével?

- Lehet. Bár a tudomány mai álláspontja mellett ez még nem lehetséges. Ugyan semmi akadály nincs annak, hogy mondjuk egy ló egészséges veséjét kioperáljuk és beléhelyezzük az emberi szervezetbe, amelynek veséjét kénytelenek voltunk eltávolítani. Figyelembe kell azonban venni, hogy nem a műtét képezi a tulajdonképpeni akadályt. Valószínű, hogy minden egyénnek és minden állati fajnak, külön, sajátos vegyi anyagai vannak, amelynek más állati faj számára mérgezőek.

Igy van ez a vér esetében is. A majomvér ember számára méreg és fordítva. Az emberi fajon belül több vércsoportot különböztetünk meg és vérátömlesztésnél, amelyre például nagy vérveszteségek után van szükség, ügyelni kell arra, hogy csak ugyanazon vércsoporthoz tartozó egészséges egyén vérét adjuk a betegnek.

Valószínű tehát, hogy a ló veséje olyan anyagokat is termel, amelyek az emberi szervezet számára mérgek. Elképzelhető persze, hogy ezeket az anyagokat előbb-utóbb felismerjük és közömbösítjük. És hogy Carrell gondolatmenetét kövessem, ő hónapokon vagy éveken át életben tartja egy ló veséjét, hogy adott alkalommal, sürgős műtét esetén a beteg emberi vesét felcserélhesse ezzel az egészséges vesével. Valószínűleg ilyen elgondolások vezethetik Carrellt mostani kísérleteiben. De persze senki sem tudja ma megmondani, hogy a sebészeti, biológiai tudomány és művészet ilyen kivételes - fokára elérkezünk-e és mikor?

- Milyen végső következtetéseket von le tehát tanár úr Carrell kísérleteiből?

- Csak egyet lehet levonni: hogy az állati testből kioperált szervek is halhatatlanok, nem csupán az egyes szövetek, sejtcsoportok. Carrell zseniális kutató, ennyi kétségtelen és felfedezése minden természettudós érdeklődésére számot tarthat. Meg kell jegyeznem, hogy hazájában, Franciaországban Carrell annakidején „nem volt próféta”.

A Pasteur-intézetbe akart bejutni, de Roux igazgató, aki különben annyi megértéssel és érzékkel viseltetett a tehetségek iránt, nem ismerte fel Carrell lángeszét és hagyta, hogy fiatal korában Amerikába menjen. Carrell gondolatai túlságosan merészek voltak ahhoz, hogy a konzervatív élettani tudomány jegyében felnőtt Roux megérthette volna őket. Igy Amerikáé a dicsőség, hogy a világ egyik legelső kísérletező biológusa nálunk dolgozik.

Berend Pál