Uj ülésszakra ült össze a parlament: az ország figyelme a törvényhozás munkája elé néz. A miniszterelnök még a tavasszal bejelentette, hogy az őszi parlamenti ülésszak alatt elsősorban gazdasági természetü törvényjavaslatokat kiván tárgyaltatni és politikájának a legfőbb célja az ország gazdasági érdekeinek erősitése lesz. Természetesen a kormány gazdasági politikája nemcsak törvényhozási intézkedésekben merül ki, hanem magának a kormányzatnak cselekvő aktivitásában is, intézkedéseiben, cselekedeteiben és tényeiben.

Mielőtt még a parlament összeült volna, két nagyjelentőségü tény emelkedik ki az eseményekből. Az egyik a magyar kormány állásfoglalása a Népszövetségben a szankció kérdése körül, a másik pedig a gazdaadósságok rendezéséről kiadott kormányrendelet. Annak a helyes és következetes álláspontnak, amelyet Magyarország Genfben képviselt, nemcsak abból a szempontból van jelentősége, hogy Magyarország ezzel őszinte békeakaratát fejezte ki, hanem különösen fontos az ország gazdasági érdekei szempontjából.

Maga a miniszterelnök is hangoztatta, hogy Magyarországnak gazdasági érdekei nem engedték meg, hogy mi a szankció mellett szavazzunk, mert Itáliához füződő barátságunkat gazdasági érdekből is sértetlenül fenn kell tartani. Megegyezik ez a miniszterelnöknek azzal a másik kijelentésével, hogy a kormány a külföldi elhelyezési piacok megszerzésénél arra törekszik, hogy külföldi gazdasági kapcsolataink irányvonala lehetőleg egybeessék külpolitikánk irányvonalával.

A miniszterelnök e kijelentései természetes következései ugy a római egyezménynek, mint annak a külkereskedelmi politikának, amelyen immár évek óta halad. A római egyezmény, amely Olaszországot, Magyarországot és Ausztriát szoros gazdasági kötelékbe kapcsolta, hatásaiban természetszerüleg érvényesült most fontos politikai döntéseknél is, de ugyanekkor ennek eredményei nyilatkoznak meg abban a tényben, hogy az autarchikus gazdasági rendszerek idején a magyar-olasz-osztrák kapcsolat egész külkereskedelmünknek megfelelő bázist nyujt.

Természetes volna, hogy ha nem lennének autarchiák és ha a gazdasági szabadság elve uralkodnék az egész világon, hogy ezek a hatások kevésbé nyilatkoznának meg, de a gazdasági életnek tudomásul kell vennie, hogy amint az autarchiák okát a világpolitikai jelenségek, ugy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendezése ma másképp nem lehetséges államok és államok között, mint ugyancsak külpolitikai kapcsolatok révén. Ezért tartjuk természetesnek azt is, hogy a külföldi piacszerzés tekintetében Ausztrián és Olaszországon kivül a magyar gazdasági politikának a legközelebbi jövendőben is elsősorban Németországra és Ausztriára lehet gondolnia.

A gazdaadósságok rendezésével a kormány azt a kötelességet kivánta teljesiteni, hogy igyekezzék fokozatosan eltakaritani a normális gazdasági és pénzügyi élet utjából mindazokat az akadályokat, amelyek a világválság viharában keletkeztek. Nyilvánvaló, hogy a gazdaadósságok rendezésén tul a kormány most már arra fog törekedni, hogy pénzügyi és gazdasági politikáját elsősorban a mezőgazdaság fejlesztése érdekében irányitsa. A miniszterelnök erre vonatkozóan nagyon szabatos és határozott kijelentéseket tett, amikor a következőket állapitotta meg:
1. A politika addig nem ér semmit, amig a gazdasági politika nem azonositja magát annak elveivel.
2. Nem lehet agrárpolitikát folytatni akkor, ha az gazdaságilag, de főleg pénzügyileg nincs alátámasztva. Összhangot és szolidaritást kell tehát bevezetnünk a termelés és hitelügy terén, abból a célból, hogy a többséget jelentő magyar mezőgazdák prosperitását biztositani lehessen, mert e prosperitás biztositása érdeke egyaránt az iparnak és a kereskedelemnek.
3. A termelést irányitani kell, anélkül azonban, hogy beleszólnánk a részletekbe. Nem lehet uj termelési ágak bevezetéséről beszélni, ha azoknak értékesitési lehetőségei nincsenek feltárva.
4. Nem lehet kirárólag az iparral uniformizált pénzügyi politikát folytatni, ha a lakosság többsége mezőgazdaságot folytat.

A miniszterelnök kijelentései határozottan körülvonalazzák tehát a kormány legközelebbi pénzügyi és gazdasági politikájának utját. Amikor a beterjesztendő törvényjavaslatok között első helyen állanak a hitbizományi reform és a telepitési törvényjavaslat, akkor kétségtelenül az a kormányzat célja, hogy az ország mezőgazdaságát átszervezze és végrehajtsa az ország szociális strukturájában is azt az alapvető reformot, amelyet maga a miniszterelnök korszakalkotó munkának nevez és amely kétségtelenül teljesen uj alapra kivánja helyezni az ország gazdasági és szociális szervezetét. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a hitbizományi reform és a telepités, amennyiben ezek az elgondolások végrehajtódnak, olyan mértékben hozza mozgásba az ország egész pénzügyi szervezetét és tőkéjét is, hogy ezeknek a problémáknak jelentősége mellett minden más kérdés eltörpül.