A Münchenben tartott nemzetközi élelmiszerkiállításon tudvalevően Magyarország is résztvett. Huszonhat cég önállóan mutatta be saját készítményeit és számos csoportos kiállítás is volt a magyar exportcikkekből. A németek elsősorban három magyar cikk iránt érdeklődtek, a bor, az akácméz és a paprika iránt. Ezer dobozos paprikamintát vitt ki a növényforgalmi iroda és a minták az utolsó darabig elfogytak, sőt tömegesen adtak fel új megrendeléseket is a német vásárlók.

Figyelemreméltó ez a körülmény, hiszen a háború előtt Németországban jóformán csak a patikák árusítottak apró zacskókban, nemritkán hamisított paprikát, míg most a növényforgalmi iroda ólomzárolt, ellenőrzött minőségű paprikát hoz forgalomba és minden nyolcad-, negyed-, fél- és egészkilós dobozban egy németnyelvű receptkönyvet is csatol a magyar fűszer felhasználásáról.

Megfelelő propagandával, mintafőzésekkel fontos piacot lehetne teremteni Németországban a magyar paprikának, különösen most, amikor jóformán minden fűszert a tengeren túlról, nehezen előteremtett valutáért tudnak csak beszerezni. Sajnos azonban a magyar paprikakivitelt megnehezíti a dobozkartell kapzsi árpolitikája.

Aránytalanul drágán adják a paprika csomagolásához szükséges fémdobozokat és emellett az így adjusztált paprikát magasabb vámmal sujtják az import országok, mint a zsákban szállított őrölt paprikát. Bécsben már sikerült bizonyos fokig ezeket a nehézségeket megszüntetni, mert a földmívelési minisztérium megállapodást létesített a Kotányi cég bécsi házával. Oda zsákokban viszik ki a paprikát és megfelelő ellenőrzés mellett Bécsben rakják dobozokba az árut. Ezzel a rendszerrel kellene megpróbálkozni a német piacok meghódítása céljából is.