A távolbalátó moziműsorok közvetítésének új módszere - tízezer apró fénypont villózásából alakul ki a kép

A társas összejövetel zsibongása tölti meg a szobákat, együtt a család apraja-nagyja. Ez a legolcsóbb szórakozás. Olcsóbb mint a színház, a mozi vagy a kávéház. Már letárgyalták a politikai kérdéseket, megbeszélték a világ nagy bajait, túlvannak a divat újdonságainak dicséretén, vagy leszólásán, sőt már a bridzsezést is megunták. Most kellene kitalálni valami jó szórakozást, ami újra élénkséget vinne a társalgás ellanyhult iramába. Végre valakinek eszébejut a mentő ötlet:

Oltsuk le a villanyt és nézzünk végig a távolbalátón egy jó hangosfilmet! Mi a műsor? Greta Garbót látjuk-e, vagy Clark Gablet? Kitörő őröm fogadja az ajánlatot. Kényelmesen elhelyezkedik mindenki, aztán elsötétül a szoba és a távolbalátó vetítőernyőjén megjelenik a mozgókép.

Ha valaki azt tíz évvel ezelőtt elmondotta volna, bizonnyal bolondnak tartják, vagy legalább is kórós hazudozónak. A tíz év a bolondságból egészen hihető történetet faragott s a hazugságot a hihetetlenség mesgyéiről a valószerűség útjára helyezte.

A távolbalátó és az elektromos hullámokkal közvetített mozgófénykép semmivel sem lehetetlenebb és hihetetlenebb, mint amilyen egy évtizeddel előbb még a rádió volt. Alig múlik el hét, hogy újabb fejlődésről ne hallanánk. Most itt, máskor meg ott találnak fel valami újat, amivel tökéletesítik s ha mindezt összeadjuk, akkor joggal merülhet fel a kétkedés bennünk: a sok tökéletesítés után vajjon nem lesz-e a távolbalátó túlságosan is tökéletes?

Hát, sajnos, erről szó sincs. Legalább is egyelőre. Hiszen ha csak egy kicsit is megütné a mértéket az emberiség e legnagyobb szórakoztató találmánya, akkor már régen ott lenne mindenki otthonában. De nincs. Egyelőre csak a laboratóriumok elsötétített, misztikus világában villognak az apró fénypontok és rakódik össze a kép a kutató szeme előtt.

És a sokezer mérnök, aki mind ezt az egyetlen célt hajszolja, korántsincs megelégedve az eredménnyel, ami pedig a laikusuk nagy táborát máris álmélkodásra készteti. Tessék csak végignézni a képeket, amelyek itt vannak a szemünk előtt és lerántják a leplet a világ egyik legnagyobb laboratóriumának munkájáról és elért eredményéről.

A világhírű Karolus-féle távolbalátó készülék titkait teregetjük a közönség elé. Jóval magasabb vetítő felületet látunk magunk előtt, mint amilyen az átlag embermagasság. Pontosan kétszer-két méter területű ernyőről van szó, amelyen megjelenik a kép. Hát ez már valóban meg közelíti azt az ideált, amit a laikus maga elé képzel.

Ezt a képet már távolról is szemléltethetjük (sőt! csakis távolról s hogy miért, az majd rövidesen kiderül), egyszerre többen élvezhetik a mozgóképek szépségét, akár egész teremre való közönség gyűlhet egybe, senki sem akadályozza a másikat a kép szemléletében. Nem úgy mint azoknál a távolbalátó-embrióknál, amelyeken az egész kép nem nagyobb a gyufáskatulya fedelénél.

Egy hatalmas emberfejet láthatunk az ernyőn (ez a szakkifejezés arra a felületre, amelyen a kép megjelenik). Mellette ott áll a laboránsnő, farkasszemet néz a markáns férfivel s a fej oly hatalmas, hogy a törékeny nő alakja mellett önkéntelenül is felidézi a mesebeli - pardon, filmbeli - csoda szörnyet, a King-Kongot.

Messziről egészen elfogadható a kép összhatása. Azé a képé, amelyet nem vetítenek! Az ernyő, amelyen a kép megjelenik, nem vászon és nem tejüveg, de mégcsak nemis vegyi anyaggal bevont foszforeszkáló felület.

Ez a négy négyzetméteres képmező apró lámpák ezreből összerakott, mézsejtszerű terület és a kép úgy alakul ki rajta, hogy az apró lámpák a leadásnak megfelelően világosabban vagy sötétebben világítanak. Ezt az érdekes megoldást a legjobban akkor értjük meg, ha magunk elé képzelünk egy klisét, amivel a nem mélynyomású képeket nyomják.

Ezek is apró, kisebb nagyobb terjedelmű pontokból állanak s ha közelről szemléljük őket, akkor a képből semmit sem látunk, csak durva, szögletes pontokat. Minél sűrűbb és apróbb pontokból áll a klisé, annál részletdúsabb, finomabb lesz a kép.

Nos, ez itt is megismétlődik. Minél több és apróbb lámpácskát tudunk elhelyezni ugyanazon a területen, annál finomabb és részletdúsabb képet kapunk.

(folyt. köv.)