A Vatikán-várostól nem messze, Róma városának egyik kies fekvésű külső halmocskáján, ahonnan még jól kivehető a Szent Péter templomának ezüstös kupolája, nemrégiben egy feltűnően modern külsejű épületet emeltek.

Az épület keletnek nyíló hatalmas üvegablakain beárad a fény és a napsugár, a fedett teraszokról jól lehet látni az örökváros háztömegeit. A modern épület mögött jókora kert terül el és a kert nyugati szélén ugyancsak modern stílusú kápolna emelkedik.

Ml ez az újonnan emelt épület és kik a lakói? Ha nem a világtól elzárt magányosságban merednének az épület falai, alig hinné az ember, hogy lakói jámbor barátok, akik régen lemondtak már e földi hiúságokról és most a kolostor csendjében egy óriási, nagy elmélyedést kívánó és tudományos jelentőséggel bíró munkában vannak elmerülve.

XI. Pius pápáról ismeretes, hogy fiatalabb korában, mint egyszerű pap könyvtárosi hivatást töltött be és szenvedélyes barátja volt a könyveknek. Nos, a pápa ma is méltányolja a tudományos munkát, a Vatikán könyvtárat igen sok ritka kódexszel és kézirattal gazdagította az ő áldozatkészsége.

XI. Pius pápa volt az, aki a Rómán kívül fekvő halmon ezt a modern épületet emeltette, hogy ez épületben a jámbor barátok szállást és foglalkozást feladattal megbízott egyháztudományi intézet keretében. A pápa olyan munkával bízta meg a barátokat, amely munka előreláthatólag hosszú esztendőkig fog tartani. Hiszen csak maga a munka előkészítése kereken 25 esztendeig tartott.

Milyen munkáról is van hát tulajdonképpen szó? A jámbor benedekrendi szerzetesek magukra vállalták azt az elképzelhetetlenül nagy feladatot, hogy a Bibliát szóról-szóra revidiálni fogják. Európa minden könyvtarát végigkutatták előzőleg, bibliakéziratokat kerestek, melyek a Könyvek Könyvének szövegreviziójához mulhatatlanul szükségesek.

Maga XI. Pius nagy személyes érdeklődéssel tekint ez elé a munka elé. A vállalt feladat lényege az, hogy a hiteles latin bibliaszöveget, úgy, mint azt Szent Hieronymus a negyedik században kidolgozta, megállapítsák. Szent Hieronymus, ez a tudós egyházatya ugyanis a IV. században véghezvitte az óriási munkát, a Szentírásnak számos, akkoriban forgalomban levő fordításait egy javított latin szöveggel helyettesíteni.

Az idők folyamán, a századok viharaiban azonban úgy a Biblia ősi szövege, mint Szent Hieronymus fordítása elveszett, elkallódott. A mi mai Bibliánk leírásokon alapszik, másoláson. A másolók azonban - emberek lévén - természetszerűleg pontatlanok voltak, hibák csúsztak be a szövegbe. Olyan hibák, melyeket a másolók vagy figyelmetlenségből, vagy a latin nyelv nem egészen tökéletes ismerete következtében követtek el.

A bibliakutatók már régóta tudják, hogy több ilyen szövegváltozat van a Bibliában. És XI. Pius pápa most éppen azzal a feladattal bízta meg az ő Biblia kutató szerzeteseit, hogy a különböző és egymástól eltérő szövegekből a Biblia ősszövegét összeállítsák.

Európa különböző könyvtáraiban óriási kincsként őrzik a különböző Bibliakéziratokat. Ezekért a kéziratokért műgyűjtők persze szívesen áldoznának elképzelhetetlenül nagy összegeket. Éppen e régi kéziratok hallatlan értéke miatt a könyvtárak természetszerűleg senkinek sem adják ezeket kölcsön.

A Bibliakutatás óriási munkájához azonban feltétlenül szükség volt ezekre a kéziratokra. Hogyan oldották meg már most a nehéz kérdést, hogy a kéziratot ne vigyék el a könyvtárból és az mégis rendelkezésére álljon a Rómában dolgozó szerzeteseknek.

Körülbelül 200 ilyen kézírásos Biblia van Európa különböző könyvtáraiban. A Bibliakutatás céljára egy különleges fotográfiai eljárást alkalmaztak. Lefotografálták a különböző Bibliakéziratok minden egyes lapját. Képzeljük csak el, hogy milyen óriást munka volt ez, hiszen több millió fotográfiát kellett készíteni. A Szentírás ugyanis 64 könyvből áll és ennek a 64 könyvnek 200 féle kéziratát kellett lefényképezni, mindegyikben az oldalak ezreivel.

És ez a munka maga 25 esztendeig tartott. Most azután kötetbe kötve megtalálhatjuk a Bibliakutató Barátok könyvtárában a Biblia 200 kéziratos példányának lefotografált másait.

(2.rész következik)