Szentes, november 10.
Gömbös miniszterelnök beszédét azzal kezdte, hogy párhuzamot vont az angol választási küzdelem és a hazai választások között és megállapította, hogy Angliában nem azt a stílust keresik, ami nálunk divatos: a személyi hajszát és a hordóról szóló szónoklást.

- Az ellenzéknek semmiféle átfogó programja nincsen, - folytatta - mert programját legfeljebb így fogalmazhatnám meg: Le Gömbös Gyulával! Én ezekkel az urakkal vitázni nem tudok és nem is akarok, mert akkor nekem is a hordóra kellene felállnom, hogy a nívóban eltaláljam az ő nívójukat. De azért sem vitázom velük, mert nem tartom őket komoly ellenfeleknek. Az egyik ellenzéki vezér, aki a másikat éppen itt, Szentesen, kriptába helyezte el, ma ócsárolja azt a nemzeti munkatervet, amelyet nemrégen még magáévá tett.

A másik ujdonsült ellenfelem tíz évig volt az ország miniszterelnöke, és egy ilyen tízéves politikai mult sokra kötelez. Elsősorban kötelez arra, hogy az utódot támogassa. Az ő hirtelen távozása után Károlyi és én olyan hallatlan nehéz gazdasági és szociális helyzetet találtunk, amelyből sziszifuszi munkával nekünk kellett az ország szekerét kiemelni. Joggal elvárhattuk volna tőle, hogy minket nehéz igyekezetünkben támogasson.

A legitimisták nem komoly ellenfelek. Ha én nekik sem válaszolok a piszkálódásaikra, ez nem azt jelenti, hogy nem tudok válaszolni, hanem azért nem válaszolok, mert sohasem szerettem a fecsegést és férfiatlannak tartom az örökös piszkálódást. Ha valaki Szentesre jön jelöltnek, nem jöhet legitimista programmal, mert ez a kérdés a legitimisták szerint sem időszerű. Az ellenzéki táborban minden van, csak egységes világnézet és egységes politikai program nincs. Igaz, hogy ott 172-en vagyunk és ez a szám egy kicsit sok ahhoz, hogy egy törpe minoritás velünk felvehesse a harcot.

Tudni kellene, hol, mennyit és hogyan kell termelni! Ha azt mondják, hogy nem a gazdaérdekek szem előtt tartásával alkotta meg a kormány a legújabb gazdarendeletét, hanem rejtett politikai célokból, akkor erre azt mondom, hogy nem jövünk ki a sodrunkból, komolyan vesszük a hivatásunkat fa meg fogunk oldani minden magyar problémát, akármit is fognak ránk a túloldalról.

Itt tízéves munkatervről van szó. Eddig pontosan megtartottam mindazt amit ígértem. Nem úgy fogjuk a telepítést és a hitbizományi reformot megalkotni, hogy egy koldus mellé három újat teszünk, hanem egyszséges, sokgyermekes családokat telepítünk oda, ahol kezd ritkulni a magyar. A szociáldemokrata munkásságnak azt üzenem, nincs szükség a vörös zászló alá állni, mert a mi táborunkban is elérheti célját, meg akarjuk adni neki a jogokat a közélet és a gazdasági élet terén.

„Nem vitatkozó, hanem cselekvő, építő magyarok leszünk!" – ezek voltak Gömbös beszédének befejező szavai.