1930-ban az egész magyar exportnak 16.8 százaléka jutott a cseh relációra, addig tavaly már csak 4.96 százalék erejéig részesedett Csehország a magyarországi kivitelből. Az onnan behozott áruk aránya ugyanezen idő alatt az egész forgalom 21 százalékáról 6.98 százalékra zuhant vissza. Legutóbb 80 millió csehkorona értékben létesített árucsere egyezményt Magyarország Csehszlovákiával, de a megállapított keretet sohasem használták ki és pedig azért, mert a rendszer, amellyel a magyar-cseh árucsereforgalmat lebonyolítják, nehézkes és bürokratikus.


Az utánzásra méltó lengyel példa

Összehasonlítás kedvéért érdemes párhuzamot vonni a magyar-cseh és a magyar-lengyel áruforgalom között, mely utóbbi hivatalos és gazdasági körök egybehangzó megállapítása szerint kitűnően funkcionál.

Lengyelországgal legutóbb 10 millió zlotys keretben történt megállapodás.
Ebben a szerződésben Á és B kategóriában felsorolták az export és az importcikkeket. Az engedélyt a Kóródy-féle Magyar Árucsereforgalmi Rt., a Budapesten működő hivatalos lengyel Zahan külforgalmi szerv kirendeltségével egyetértően 24 óra alatt megadja, az üzlet tehát perfektuálható. A rendszer előnye, hogy nem mutatkozik üggyel-bajjal kiegyenlítendő egyenleg, mert a behozatal és kivitel állandóan arányban van egymással.

Az egyezményben megállapított teljes keret kihasználható, az importőr és az exportőr, a kereskedő és az iparos e rendszer keretein belül bizonyos szabadságot élvez.


Kimélyíthető a magyar-cseh árucsereforgalom

Most az újabb magyar-cseh kereskedelmi tárgyalás előtt különös aktualitása van annak a javaslatnak, hogy a két ország kereskedelmi forgalmát a lengyel minta szerint szervezzék át. Elősegíti a rendszerváltozást az is, hogy nyár óta van már egy elvi, legtöbb kedvezményes megállapodásunk a csehekkel. A forgalom az összezsugorodás ellenére még mindig jelentékeny a két szomszéd ország, Magyarország és Csehország között, hiszen úgy a magyar export, mint az import statisztikáiban a cseh piac az 5. helyen áll.

Az lenne tehát a megvalósítandó javaslat, hogy a magyar-cseh áruforgalom lebonyolítását bízzák a Kóródy-féle szervre. A megállapodásba cseh és magyar részről épúgy kategórizálnák az első és másodrendűen fontos behozatali, valamint kiviteli cikkeket, mint ahogy ez a rangsorozás a lengyelekkel kapcsolatban megtörtént. Most már, ha egy magyar cég el akar adni Csehországba bizonyos felesleget és a vevő odakint el is intézte az üzlet hivatalos kellékeit, legyen olyan központi szerv Magyarországon, amely legrövidebb idő alatt, az úgynevezett tárcaközi bizottság kikapcsolásával lebonyolít mindent.

Senkinek az érdekeit nem sértené az új rendezés.
A cégek változatlanul lebonyolíthatnák az üzleteket, amelyeket egyéni iniciativával kimunkáltak, sőt az új szisztéma nagyobbarányú tevékenységet biztosítana a legális üzlet részére.

Tudjuk, nehéz elfogadtatni új javaslatokat, ha a kezdeményezés kívülálló tényezőktől indul ki. Hogy ez mennyire így van, azt lapunk legutóbbi cikke is bizonyítja, amelyben a kiviteli engedélyek egyszerűsítésére tettünk javaslatot. Reméljük, a kormány, a Magyar Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Hivatal egyaránt keresi a kötött forgalom határain belül is a leginkább járható utakat.