Athén, március 3.
Vasárnap reggel a Caldaris-kormány elrendelte a hadsereg és a tengerészet részleges mozgósítását, ami arra mutat, hogy a venizelista forradalmat még korántsem verték le.

Az uccákon megjelent falragaszok egyelőre csupán az 1932/33. évi korosztályokat hívják be és a mozgósítás nagy izgalmat keltő tényét azzal a hivatalos magyarázattal enyhítik, hogy ez csupán óvatossági rendszabály. Ezzel szemben tény az, hogy negyvennyolc órával a katonai forradalom kitörései után a helyzet még mindig áttekinthetetlen és zavaros.

A szárazföldön a kormány tényleg ura a helyzetnek, de Kréta a forradalmárok hatalmában van. Venizelosz volt miniszterelnök, aki most már nyiltan a felkelők pártjára állt, a szigeten tartózkodik.

Távirati és telefonösszeköttetés nincsen Krétával, s a kormány sem cáfolja azokat a híreket, hogy a sziget a felkelők kezén van, sőt beismeri, hogy az ott állomásozó csapatok egy része a felkelőkhöz pártolt. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy Venizelosz lakásán házkutatást tartottak és a rendőrség sok terhelő iratot, fegyvereket, gránátokat és kétezer töltényt foglalt le.

A kormány most már világosan látja, hogy Venizelosz a forradalom élére állt és ezért az ő személyé tovább nem kíméli. Vasárnap este kiáltvány jelent meg, amely Athén és egész Görögországot mélységesen megdöbbenti. A Caldaris miniszterelnök által és a kormány minden tagjától aláirt kiáltvány a görög politikai élet hetvenegy esztendős európai tekintélynek örvendező vezérét nyíltan megvádolja azzal, hogy ő szította a forradalmat, ezért Venizelosz személyét törvényen kívül állónak jelenti ki és mindenkit feljogosít, hogy vele büntetlenül végezhessen.

Ezzel a kiáltvánnyal egyidejűleg az a hír terjedt el, hogy a forradalom fellángolt Macedoniában is és lázadó csapotok birtokukba vették Drama és Dedeagacs városokat. E pillanatban még ellenőrizhetetlen hírek arról szólnak, hogy az egész tengeri haderő a forradalom oldalára állt és a fellázadt hadihajók Athén és a főváros kikötője, Pireusz ellen vonulnak.

Ha ez igaz, akkor a polgárháború borzalmas méreteket fog ölteni és nyílt kérdés, hogy ki győz. Venizelosz vagy a Caldaris-kormány, amellyel a legtekintélyesebb politikusok állanak szemben, közöttük Conduriotis, volt köztársasági elnök fia, a forradalmárok egyik vezére is. A válságos órákat még súlyosabbá teszi, hogy Maximos külügyminiszter, aki hetek óta Párizsban tartózkodik, táviratilag bejelentette lemondását.

Ez a lemondás nagy veszteséget jelent a Caldaris-kormányra. A miniszterelnök maga vette át a külügyi tárcát és ugyanakkor Dusmanis tábornagyot tengerészeti miniszterré. Metaxast, a Függetlenségi Párt egyik vezérét tárcanélküli miniszterré nevezték ki.

Nagyon is kétséges, hogy a kormányválság által gyengített Caldaris-kormánynak lesz-e még ideje ahhoz, hogy a lázadókat hadbíróság elé állítsa, vagy pedig a lázadók fognak felette ítélkezni.

Párizs, március 3.
Maximos, a lemondott görög külügyminisztert mélyen megrendítették az Athénből érkező jelentések. - Nem tudom megérteni - mondotta a Temps munkatársának -, hogyan lehetséges, hogy józan férfiak, akiket államférfiaknak ismerünk, lázadást kezdeményezzenek és az országot polgárháborúba taszítsák.

A görög belpolitikai helyzet tényleg a végsőkig kiéleződött, de más eszközökkel kellett volna megoldani. A külügyminiszter, amidőn lemondásának okát kérdezte az ujságíró, lelki megrendülésére és gyenge egészségügyi állapotára hivatkozott.