Három színésznő játéka teszi a színházi évad januári részét kiemelkedővé.

Az egyik Bajor Gizi, aki eddigi pályájának körülbelül legnagyobb terjedelmű és legszélesebb skálájú szerepét játssza a Baskircsev Máriában. A fiatal orosz festőművésznő, akit a dicsőség ideges vágya hajszolt tévedésből tévedésbe s aki csakugyan világhírű lett, de csak halála után s nem ecsetjével, hanem naplójával, a mult század utolsó negyedének legjellemzetesebb női típusát személyesítette meg. Abban az időben fedezték fel a nők idegeiket, megszületett az a nő-alak, akit rossz esetben hisztérikának, jobb esetben a felszabadulásra törő női nem képviselőjének lehet nevezni.

Testvérei Nora, Hedda Gabler s a kor színpadának néhány más alakja, arcán a tüdőbaj piros foltjai, szívében a nagyotakarás szenvedélye, az igazi nagy tehetség s a munkában való makacs kitartás ereje nélkül. Tragikuma nem annyira a tehetség és becsvágy aránytalansága, mint inkább a tájékozódni nem tudás az életben, amelyet minden áron meg akar hódítani. Halála roppant társadalmi esemény volt Párisban, naplója irodalmi esemény az egész világon, nők százezrei siratták meg Máriát s benne egy kicsit magukat.

Andai Ernő és Bálint Lajos szerencsés kézzel ragadták ki ezt a kétségtelenül érdekes nőt a már-már beteljesedett feledésből és az utóbbi évek magyar drámaírásának egyik leggazdagabb szerepét formálták ki belőle. Egy nagy nehézséget kellett leküzdeniök: az alak tulajdonképen passzív, csak verdesi szárnyával a kalitka rostélyait, de nem küzd igazán, csak egy fantom, a hírnév képzelete áll szemben vele, nem igazi ellenfél, győzelmének akadályai benne magában vannak, nem a környező világban.

Emiatt különösen a darab első részeiben többször fenyeget az a veszély, hogy az alak két dimenzióban marad, de a szerzők már a második és harmadik felvonásban megtalálták a módját, hogy beleemeljék a dráma három dimenziójába. És rendelkezésükre állott az a művésznő, aki ebben teljes mértékig segítségükre volt.

Bajor Gizi nyugtalan, kereső lénye teljesen kiélheti magát ebben a szerepben. Jelenetről jelenetre jobban belemelegszik a játékba, együtt nő a darabbal. Ha az elején, mikor Mária a dicsőségről beszél, melyet el akar érni, még egy kicsit szavalásnak érezzük a beszédét, a fiatal olasz gróffal való könnyed szerelmi kettősében s a családjával való rövid konfliktusban már megadja a szerep igazi hangját. Már itt feltűnik, ami később még erősebb hatóeszközzé lesz: hogy milyen gazdag mimikával támogatja a beszédet. A műterem-jelenetben lényének játékos elemei kerülnek előtérbe, nyugtalansága, tetszeni vágyása lírai szeszélye.

A darab legveszélyesebb részében, a nagy estélyi jelenetben, amely nagyon is teátrális és primitív hatásokra célzó, csaknem egészen ő menti meg a helyzetet. Ahogy a várakozás feszült izgalma és Bastien Lepagezsal való szerelmi jelenete után, mikor megtudja, hogy nem ő kapta meg az állami aranyérmet, egy pillanatig próbál uralkodni magán és aztán ájultan összeomlik: színészi technikájának teljessége diktálja minden szavát és mozdulatát. Jóformán minden jelenetben más oldaláról kell megmutatnia a karaktert s mégis mindvégig megtartja az alak egységét.

A darab legszebb jelenetében, mikor felmegy vetélytársnője, Bresslau műtermébe mint ellenség és mint barátnő jön el, közben megtanulva, hol hibázta el életét, - itt Aczél Ilona játéka is pontosan megrajzolt, teljes karaktert mutat, - a két nő társadalmi helyzetének és jellemének, multjának és jelenének hiánytalan képét kapjuk. Az utolsó képben, amint kihallgatja a halálos itéletet, melyet az orvostudomány mond ki rá, a megrendülés, a kétségbeesés, az élethez való kapaszkodás olyan szívbemarkoló ábrázolását kapjuk merő mimikában, amely még soká megmarad bennünk mint élmény.

A színház is nagy és sikeres erőfeszítéssel támogatja a szerzőket. Még nem láttunk ilyen minden apró részletében pontosan kiegyenlített előadást. Csathó Kálmán legjobb rendezői munkája ez.

Csak Vaszary Piroska groteszk alakját kell hibának minősítenünk. Az igen nagyszámú szereplők mind megfelelnek feladatuknak, köztük kiemelkedik Vizvári Mariska, Gömöry Vilma, Petheő Attila és Uray Tivadar játéka. A nagy költséggel és izléssel készült kiállitás azt juttatja eszünkbe, hogy a nyolcvanas évek izlése, amelyet eddig divatból kimentnek tartottunk és megmosolyogtunk, most kezd már kosztümmé antikizálódni.

*

Fodor László új darabjában, melynek A szerelem nem olyan egyszerű a címe, Muráti Lili alakja kap erős reliefet. Ezt a fiatal színésznőt már néhány év óta figyeljük várakozással. Láttunk tőle sok jót indulása óta a Tűzmadárban, de nem láttuk még eddig pontosan képességének igazi mértékét, egysmás bizonytalanság mindig maradt bennünk. Megjelenése, beszéde szerint egészen mai jelenség, fogékony idegrendszer, céltudatos akarat, tud és akar tanulni. Most alkalma van megmutatni magát egészen.

A szerep egy modern sportoló leány, aki - épúgy, mint partnere - túlságosan okos akar lenni és a sok okosságtól elmulasztja az élet szépségét, a nagy alkalmat, amelyet a szerelem nyujt feléje s aztán silány kis pót-örömöcskékben kielégületlenül él tovább, kalanddá posványosítva a nagy érzést. A darabnak kétségkívül ez a szerep ad létjogosultságot.

Sok alkalmat ad a játékra, vannak komikus részei, vannak benne különböző fokozatai annak a könnyű érzelmességnek, amely ma mellőzhetetlen kelléke a modern szórakoztató vígjátéknak. Vannak néha őszinte szavai, amikor a szerző nem is tudja, hogy most őszinte volt és vannak hamis hangjai, amikor a szerző a költő nyelvén akar beszélni. Ez a cocktail megfelel a mai nagyvárosi közönség szájaízének, amely már alig tűri a természetes italt.

Muráti Lilinek sikerül ezt a belsőleg kevéssé hitelesített alakot teljes hitelűvé tenni. A sikerhez ő adja a nagyobb százalékot. Eleinte még ingadozik kissé, párszor mellé-fog, de aztán mintegy lendületbe jut, az alak élni kezd a keze alatt, levegőt hoz a darabba. Előttünk áll az erkölcsi talajából kiszakadtan lebegő nő, aki folyton keresi és soha nem találja a megnyugvását, nem tud sem erkölcsös, sem erkölcstelen lenni - nincs sehol otthon.

Abban a jelenetben, mikor a klinikán meglátja egykori szerelme gyermekét, akinek egy másik nő az anyja, Muráti Lili inkább mozdulatokkal és mimikával, mint beszéddel, halk szavak sokszoros árnyalásával teljesen jellemzi azt a nőt, aki ebben a pillanatban megérti, hogy életében nincs többé út vissza ahhoz a boldogsághoz, amely mellett egyszer elment.

Az utolsó erkélyjelenet cinikusan szentimentális hangjában már benne van a végső rezignáció. Ebben a jelenetben a színésznő emeli fel a darabot egy magasabb színvonalra, mint a szerző. De sikeresen asszisztálnak neki a Vígszínház kitűnő színészei, és a rendező Jób Dániel is, olyan előadással, amelyben nincs egy pillanat kitöltetlen, egy hatás kihasználatlan.

*

Egy lány, aki azt hiszi, hogy a barátja lopott és feláldozza magát, elvállalja a lopást és börtönbe kerül. Meglehetősen konstruáltnak hangzik Frank Maar (Meller Rózsi) Vallomás-ának ez a kiinduló pontja. De a szerzőnek ez nyilván csak ürügy volt arra, hogy a büntető hatóságok kezére kerítsen egy fiatal nőt, bizonyos élmények nyomán közölje tapasztalatait a rendőri nyomozás módszereinek emberségéről, mesterségbeli rutinjának cinizmusáról s arról a szörnyü ideg-tortúráról, amelynek egy gyengébb idegrendszerű vádlott ki van téve.

Ez az élményszerűség, belső inditékok közlési kényszere tette lehetővé, hogy elkerülje a téma körül settenkedő melodrámát. Drámaíró-ösztöne, melyet nem lehet letagadni még a rosszindulatnak sem, olyan szerepet diktált neki, amely egy igazi drámai színésznőnek minden módot megad a nagystílű játékra.

A Belvárosi Színháznak megvan az a szerencséje, hogy olyan színésznőt sikerült felfedeznie a külföldről hazahozott Bulla Elmában, aki ezt a gazdag és hatásos szerepet a színészi művészet egészen magas mértékével tudja a közönség elé jeleníteni. Ennek a fiatal Reinhardt-tanítványnak a színészi kultúrája, lényének előkelősége már A döntő éjszaká-ban feltünt, de az eléggé üres szerep nem adott neki módot ennél többet is mutatni.

Most s Vallomás-ban aztán kiárasztotta művészi lényének kivételes erejét és gazdagságát. A darab egy szerelmi zsörtölődéssel kezdődik a mérnöki irodában, miközben elhelyeződnek azok az aknák, amelyekből aztán a cselekvény fordulópontjai robbannak ki. A színésznő itt játékos kedvét, elmés mosolyát mutatja meg, de a szerepe ezután kezdődik: mikor az ügyvéddel való párbeszédében a hirtelen ötletből elhatározássá érlelődik benne a szándék, hogy gyanúsított szerelmese helyett magára vállalja a lopást.

Ahogy ennek a belső folyamatnak a gyors lefolyását s annak ijesztő súlyát hanggal, tekintettel, arcának elváltozásaival, kezének diszkrét, ideges mozdulataival kifejezi, már érezzük, hogy itt többről van szó, mint játékról, a színésznő éli az alak életét, nem illusztrál, hanem azonosul. A fogházorvossal való végsőkig feszített jelenetben aztán a meggyötört lélek legerősebb hangjait halljuk tőle, de olyan belülről kitörően, olyan teljes őszinteséggel, hogy már nem is látjuk szerepnek: egy emberi lélek igazi vergődése van előttünk.

A harmadik felvonásban, amely az addigi laza képeket kitűnően összefogja, mikor a börtönből szabadulva szembekerül a férfival, akiért feláldozta magát, egész skálát játszik végig, a reménység, düh, dac, megvetés, kétségbeesés, összeomlott fáradtság és a feszült idegek lecsappanása között. Mindebben nincs egy hamis hang, soha nem érezni a színpadot, a hangos kitörések nem hangosabbak egy rezzenéssel a kelleténél. mindig őszinte élet-hangokat kapunk.

A színészi azonosulás ritka példája ez. Nem lehet ezt a játékot kettős megrendülés nélkül végignézni. Megrendít a benne nyilatkozó sors és megrendít a művészetnek az a teljessége, amellyel ki van fejezve. Bulla Elma a magyar színpad nagy revelációja. Mintha az ő lendülete vinné a többi színészeket is, különösen Páger Antalt, akinek diszkrét, jól temperált játéka méltó partner, de a többiek, Z. Molnár, Baróti, Boray is megteszik a magukét, ép úgy, mint Hermán Richárd gondos rendezése.

Csak megállapítjuk, minden különös hangsúly nélkül, hogy Bulla Elma játékát a napi kritika nagy része fanyar dicséretekkel fogadta. Nyilván nem tudták az aktuális színházi rangsorban hova tenni.