Hónapok óta halljuk, hogy Párizs kezdi elveszíteni azt a mámoros jelentőségét, amellyel életörömökben, luxusban, divatban s általában az életnek fényűző vonatkozásaiban vezetett s hogy
a súlypont áttolódott Londonra.

Az amerikaiak- már azok, akik még átjönnek Európába, nem Cherbourgba, hanem Southamptonbe váltanak jegyet és Londonból lehetőleg át sem jönnek a kontinensre.

London az új Mekkája a világ összes gazdag embereinek, az artistáknak, a fezőröknek, a szép nőknek, a maharadsáknak és a szélhámosoknak.

S London bizony, még a divat terén is kezdi nyirbálni Párizs trónjának aranygyapjas dicsőségét. A párizsi divat pesti helytartónői között Gergely Vilma, a váciuccai kalapszalon tulajadonosnője az első, aki az idei szezon kezdete előtt Londonba is kiutazott. Nem érdektelen, hogy miért?

- Valóban én vagyok az első, aki kimentem Londonba is, főleg azért, hogy lássam, mi az a bizonyos már gyakran emlegetett különbség, amely London divatját Párizsétól elválasztja. Ez a különbség okvetlenül csak nűanszbeli, de valójában fennáll. Fennáll például az öltözködés és így a kalapviselet sportosabb felfogásában is, mindenekelőtt pedig a felhasznált anyagok különbségében. Az öt nap alatt, amelyet Londonban töltöttem, végignéztem Fortnum and Mason, a Scott és Harrod”s kollekcióit s az a bizonyos angol stich, amely a mégis csak másmilyen anyagú szövetek, selymek, nyári filcek felhasználásában mutatkozik elsősorban, feltétlenül gazdagítja a képzeletet a tekintetben, hogy- a londoni angustura se hiányozzék-a Pestre kerülő párizsi divatból...Hiába: ha ugyanaz is a divat, valahogy mégis már a londoni vonal egy kicsit, van valamilyen hajszálnyi megmagyarázhatatlan eltérés az ízlésben, amit legjobban úgy tudnék talán kifejezni, hogy ők olyan nagyon, nagyon egyszerűek...

Párizs, persze, már diszíti a kalapokat az idén főleg virágokkal. Nagyon nagy kalapok lesznek, hátul rövid, elől hosszú kalapok, amelyekből félig kilátszik a haj és a homlok. Ennyi az, amit a kalapokról mondhatok.

- És London egyébként?
- Gazdagság végig az egész vonalon, jómód és jókedv is. Ha már az ember bemegy a Ritz-be vagy a Olaridge-be elámul, hogy mennyi remekül és gazdagon öltözött nőt lát. Az élet pezsgésére jellemző, hogy például a Ritzben délben is zene van s itt tizenkettő és fél kettő között annyi nagyszerű nőt lát az ember, mint Párisban két év alatt sem. Nagyon jól megy a magyar vendéglő, a Hungária, London legelegánsabb közönsége jár oda és ha Londonban van, mindennapos vendég a Walesi herceg is. Egyébként csak itthon tudtam meg, hogy távollétemben a kíséretéhez tartozó két hölgy- öt kalapot vásárolt nálam...
- Szóval, maga szerint is London a jelszó?
- Feltétlenül. Boldog vagyok, hogy kint voltam, mert olyan dolgokat akartam hozni, amilyeneket Pestre még nem hoztak és -hoztam is! Molineaux és Sciaparelli Londonnak más kollekciót is mutatnak be, mint Párizsnak, az anyag más! Szóval: made in England- és nem Made is France!