A két petesejtből származó ikrek mindegyikének külön chorionja (középső magzatburok) és méhlepénye van. Míg a kétpetéjű ikrek magzati vérköre teljesen különálló, addig az egypetéjűeké egymással összefügg. Egypetéjű ikrek esétében a két magzat mindegyikét külön amnion (belső magzatburok), de csak egyetlen chorion veszi körül. Ez az ú. n. „burokdiagnozis” teszi lehetővé az egy- vagy kétpetéjű ikrek felismerését.

Két egyén csak abban az esetben lehet teljesen egyforma, ha egy petesejtből vette eredetét, vagyis ha egypetéjű iker. Ilyenkor ugyanis egy és ugyanannak a sejtnek az anyaga, mag- és plazmatömege kerül a két osztódásnak induló sejtbe. Minthogy a fejlődő egyén neme már a megtermékenyítéskor eldőlt, természetes, hogy az egypetéjű ikrek csak azonos neműek lehetnek. (XIV-XV. tábla és 4. ábra.)1

A család vizsgálatokkal kapcsolatban sikerült megállapítani az ikerhajlam öröklődését is. Sokáig kérdéses volt, hogy az apa, vagy az anya-e ennek a tulajdonságnak az átvivője, mígnem kiderült, hogy az ikerszülők közül az anya rokonságában több az ikerszületések száma. Az még nem világos, hogy milyen körülmények, külsők vagy esetleg belső hormonális tényezők váltják-e ki ezt a hajlamot?

A genealógusok annyit megállapítottak, hogy az ikerség hasonló örökítésű (homozigóta) egyéneknél rejtve (recessziven) öröklődik, de csak 6%-ban jut érvényre ez az öröklött hajlam. Egyesek abban, hogy az északi országokban gyakrabban fordulnak elő ikerszületések, az éghajlat hatásának érvényesülését látják, mások egyszerűen hormonhatásnak, vagy faji sajátságnak tulajdonítják.

Az egypetéjű ikerség általában független az anya korától, míg a kétpetéjű ikerség 40 %-ban 20 éves és még fiatalabb nők között fordul elő. Az ikrekre vonatkozó statisztikai adatokból kitűnik még az is, hogy különösen az egypetéjű ikreknek a születés előtti halálozási százalékuk igen nagy.

Az emberörökléstan hatalmas fegyverhez jutott az ikerkutatás révén. Már Galton (1875) felismerte nagy jelentőségét. Annak a 94 ikerpárnak a megvizsgálása igen értékes és manapság is sokat, hangoztatott elvnek a kimondására kényszerítette, hogy az egypetéjű ikrek ugyanazokat a tulajdonságkezdeményeket hozzák magukkal, tehát különbségeket csak a külvilág behatása hozhat létre rajtuk. Viszont a különböző minőségű örökítőanyaggal, genotipussal rendelkező kétpetéjű ikreken a külvilág hatása sokkal nagyobb mértékben észlelhető.