Fabinyi első költségvetése meglepetés volt, meglepetés éppen azért, mert nem hozott semmi meglepőt s váratlant. Abban a beszédében,amelyet pécsi választói előtt még a választási hadjárat idején mondott a pénzügyminiszter, világosan megjelölte pénzügyi politikájának utjait s elveit, mégis választási hangulatok sodrában sok minden olyan gondolat kavargott fel, amelyek után a pénzügyminiszter expozéja és költségvetése jelenti a kormány pénzügyi politikájának elvi foglalatát.

Ez a költségvetés és felépitése továbbra is két pilléren nyugszik: az államháztartás egyensulyozásának célkitüzésén s a pengő értékállandóságán. A számok és a kisebb-nagyobb eltolódások az előző költségvetéssel szemben pénzügypolitikai szempontból ne jelentősek: a kormány négyéves reformtervében ragaszkodik ehhez az alaphoz, nem kiván attól eltérni.

Nincs könnyü helyzete sem a pénzügyminiszternek, sem a kormánynak, mert két ellentét között kell a középutat megtalálnia és a szükségességeket kell összhangba hoznia a lehetőségekkel. Minél tovább tart a világgazdasági válság, – mert még mindig tart – annál inkább csupán belső erőinkre támaszkodhatunk. Ezek a belső gazdasági erők viszont, amelyeket nyom az eddigi áldozatok terhe is, csak ugy tudják viselni a további terheket, ha maguk is támasztékot kapnak. A magángazdaság nem elég ahhoz, hogy a termelést fokozni tudja, viszont az állam a beruházások erőteljesebb meginditásához szükséges tőkéket csak belülről tudja előteremteni s ebben a circulus vitiósusban a lendületnek valamely tulságos iramot nehéz diktálni.

Kétségtelenül igen nagyok azok a megoldásra váró problémák, amelyektől a nemzet gazdasági és szociális jövendője függ, de az is bizonyos, hogy a legszebb és legjobb elképzeléseket sem lehet megvalósitani csak akkor, ha megfelelő tőke áll rendelkezésre. A beruházásokkal fokozni lehetne a tőkeképződést, de a tőkeképződés fokozódása szükséges ahhoz, hogy a beruházásokat, a különböző szociálpolitikai és nemzetszervezési elveket meg lehessen valósitani. Jó lenne repülni, de hiába vannak szárnyai a gondolatnak, sokszor lenyügözi a valóság és lépésben kell haladni azon az uton, amely fölött elrohanni volna szép és merész.

Fabinyi költségvetése kétségtelenül törekszik az egyensulyra, viszont a kormány kénytelen ezuttal is deficites költségvetéssel számolni, mert a bevételek fokozása csak a gazdasági helyzet javulása esetén lehetséges és ehhez olyan arányu javulás kellene, amelyet remélni lehet ugyan, de amelynek tárgyi adottságai megint csak akkor alakulhatnak ki, ha a nemzetközi helyzetben olyan átalakulás történik, amely sok szempontból helyreállitja magának a gazdasági életnek szabadságát.

Manapság már odáig jutottunk, hogy irgalommal és érdeklődéssel nézzük a külföldi meteorológiai jelentéseket, mert tudjuk, hogy viharok és hőhullámok feltartózhatatlanul jönnek felénk és nem vagyunk magános sziget itt Európa közepén. Pénzügyi és gazdasági szempontból is azt kell néznünk, mi történik világszerte, mert függvényei vagyunk a nemzetközi pénzügyi helyzetnek, és mint az utolsó években különösen tapasztalhattuk, áldozatai is gyakran.

Éppen a legutóbbi velencei találkozás eredményei is látszanak reménységet kelteni abban az irányban, hogy valamilyen formában mégis csak sikerül itt Közép-Európában a gazdasági megnyugvásnak olyan atmoszféráját teremteni, amely különösen jelentős lehet termelésünk elhelyezése szempontjából. A legkülönbözőbb tervek merülnek fel és elhatározások történnek abban az irányban, vajjon miként szervezzük meg ezt a külföldi piacot, mindjobban érvényesül az állami organizmus erőteljes beavatkozása a nemzetközi kereskedelembe és ez mindaddig nem változhatik meg, sajnos, amig a nemzetközi erőhatások tényeivel kell számolnunk.

De ugyanekkor nehéz keresnünk a mezőgazdaság erőteljesebb rentabilitásának lehetőségét és még nehezebb remélnünk a kereskedelemnek azt a fellendülését, amely alkalmas adóbevételeink növekedésére. Az államnak azzal kell számolnia, hogy a legfontosabb gazdasági tényező a mezőgazdaság, tulajdonképpen nem jelenthet most hozadékot az államháztartás számára, hiszen a gazdák megsegitése, a gazdavédelmi intézkedések végrehajtása és a gazdaadósságok rendezése áldozatokat követel.

Amig a mezőgazdaság ebben a helyzetben van, addig a pénzügyi feltételek nehezen adódnak meg abban az irányban, hogy egész mezőgazdaságunk szociális szervezetét átalakitsuk és legfeljebb egyelőre ennek elveit lehet kitüzni, de magát a gyakorlati megvalósitást arra az időre kell halasztani, amikor a szükséges feltételek kialakulnak. Természetes tehát, hogy a kormány költségvetésében a mezőgazdaság szociális átszervezésének végrehajtására nincsenek nagyobb összegek felvéve, mint ahogy természetes az is, hogy a beruházások tempóját sem tudja az állam olyan mértékben gyorsitani, mint amilyen erős iramra magának a gazdasági életnek szüksége volna.

A beruházások szempontjából legfontosabb lenne, ha a különböző törvényhatósági közületek bevételfölöslegei inditanák meg az utépitést és az épitkezést, viszont még mindig arra kell törekednünk, hogy e közületek költségvetését megnyirbáljuk.

A fináncpolitikai szempontok, amelyeknek érvényesitése a pengő értékállósága szempontjából nagyon fontosak, jogosan állanak szemben az élet még oly jogos gyakorlati követelésével szemben is, mert viszont tagadhatatlan, hogy minden olyan cselekedet, amely a pengő értékállóságát veszélyeztetné, még kevésbé tehetné lehetővé akár a nagyarányu beruházások, akár pedig a szociálpolitikai átalakitások végrehajtását.

Az ország ma elmondhatja Madách Plátójával, hogy még a borsón is szépeket álmodik, de egyelőre a legközvetlenebb álom, hogy a borsót és a babot megfelelő módon el tudjuk helyezni a külföldi piacon.