Későn veszi észre, hogy elszólta magát. A 42 éves Luciát 17 éveseknek mondta és a leányának! Nincsen ideje, hogy kimagyarázkodjék, mert belép maga a szenyóra: sápadt, vézna, fiatal leány, még 17 évesnek sem látszik, olyan mint más beteges külsejű úrileányka. Nincsen rajta semmi spanyolos, ha csak az a kendő nem, amelyet a la carmen kötött meg, - spanyol jelleg miatt! Leül, zavartan és félelemmel néz ránk, folyton a mamára pislant, nem tudja, hogy kell viselkedni.
- Liebe Freundin- szólítja meg Ferczádyné németül- légy szíves ennek az úrnak néhány kérdésére felelni.
És felel, de nagyon vontatottan.Még pedig magyarul felel! Tökéletesek a szórendjei, a mondatkötései, de nagyon lassan beszél, mintha keresné a szót. Azt a látszatot akarja kelteni, hogy nem tud jól magyarul! Közben egyre fokozódó zavarral és félelemmel mered az anyjára.
- Hány gyermeke van otthon, Madridban?- kérdezzük.
Rémülten néz az anyjára. Nem tudja, hányat kell mondani. A mama ijedten csattan föl:
- Erre ne felelj! Felesleges...
Mint amikor a törvényszéki tárgyalás elnöke közbevág: a tanú úr erre nem köteles felelni!
- Hány éves volt, szenyóra, - kérdezzük az állítólag 42 éves, de valójában 17 éves Irisz Luciát,- mikor az édesanyja meghalt?
- Tizenhárom
- És a mama hány éves volt?
- Negyvenhat.
- Úgy,- folytatjuk,- akkor legyenszíves megmondani, hogy a mama melyik évben halt meg?
Elsápad, szeme kitágul a rémülettől, tanácstalanul tapad a mama arcára. Most mit feleljen?Látszik, hogy az ujjain szeretné hamar kiszámítani, de nem tudja. Úgy látszik Irisz- úgyis mint Lucia, nem jó fejszámoló...
Ezek lényegtelen dolgok- vág közbe Farczádyné- miért akarja ilyen módon megfogni a leányomat!

Tehát: a lányomat!... Őnagysága másodszor szólta el magát...a lányom... jó volna most már tudni, hogy lányom-e a lányom, vagy sem? A szegény lány további kérdéseinkre elmondja, hogy férje, Pedro, az ágya szélén ült, mikor ő tüdővészben meghalt, a madridi Caleoscuro 7. szám alatt. Azt nem tudja, hogy már megállapították: Madridban ilyen nevű ucca egyáltalában nincs... (Kár hogy Lucia nem tanulmányozott jobban egy madridi Bacdekert.) Szóval, Pedro az ágya szélén ült,
és ott volt az iskolaorvos is, mert az kezelte...
- Miféle iskolaorvos?- kérdezzük meglepve, mire a szenyóra, elnémul és lesüti a szemét. Hogyne, mikor észreveszi az arcunkon, hogy tudjuk: valóban az iskolaorvos kezelte ezelőtt másfél évvel Farczády Iriszt, itt, a Lepke ucca 8. alatt, a Rózsadombon és nem a madridi Coleoscuro 7. szám alatt.
- Van pénze?- kérdezzük.
- Hogyne. Ötszáz pengő spórolt pénzem van a mamánál...
Végleg kiesett a szerepéből. Már azt mondja, mama és nem tudja megmagyarázni, miből van 500 pengő spórolt pénze? Most már szeretnénk a papával is beszélni, de Farczádyné előbb azt mondja, hogy férje alszik, majd kimegy, visszatér és most már határozottan állítja, hogy férje elment hazulról.

A férjről ugyanis megtudjuk, hogy egyáltalában nem hisz ebben a Lucia- ügyben és Iriszt továbbra is Irisznek, a saját leányának tartja. Denem hisz e beteges komédiában a leány gimnazista fivére sem, akit az előbb láttunk cserkészruhában távozni a kertből.

- A férjem- magyarázza Farczádyné zavartan- materialista... Ő nem hisz...Különben, mi hónapokon át alig beszélünk egymással.
De mégis, a mérnök úr mit szól ehhez az egész....ehhez az...
Még nem volt alkalmam vele erről beszélni...
És ha a szenyóra- itt Irisz Lucia felé biccentünk- annyira vágyódik Madridba, a 11 gyermeke és a férje után, miért nem ül vonatra az 500 pengő spórolt pénzével?
Kérem, ne vágjunk elébe a dolognak!- hevesedik a mama- különben a leányom- megint azt mondja: leányom- nagyon szépen táncol és szaval... Szeretne fellépni...Aha! Tehát fellépni...Na, igen igazgató urak! Lehet jelentkezni!