A naturalizmus két nagy standardműve, Maupassant Bel Ami-ja és a zolai Germinal ezelőtt ötven esztendővel jelentek meg első kiadásban - s a legtöbb francia folyóirat, persze mindegyik a maga módján, meg is ünnepli kellőképpen ezt a nevezetes eseményt. A katolikus Etudes például eleve s erélyesen tiltakozik egy esetleges Zola-, vagy Germinal-kiállítás ellen a Bibliothčque Nationale-ban, ami tisztán mutatja, hogy az Egyház álláspontja Zolával szemben nem változott.

Egy másik lap, a Nouvelles Littéraires érdekes párhuzamot von Turgenyev egyik regénye és a Germinal között s bebizonyítottnak tartja az orosz író hatását Zolára, annál is inkább, mert Turgenyev kortársa és barátja volt Zolának. Marianne közli Zola jegyzeteit és terveit Germinalból, amelyekből kiderül, hogy az író e regényében a tőke és a munka harcát nem mint egyes személyekét, hanem mint a társadalom kérlelhetetlen erőiét szándékozott bemutatni. Mi maradt meg Germinalból? pontosabban Germinal hatásából?

Egyik lap krónikása szerint e regény nagyban hozzájárult a bányászok helyzetének s általában a munkáséletnek megkönnyítéséhez s nem kis részben Zolának köszönhető a bányászoknak, legalább is a francia bányászoknak ma már aránylag emberi életsorsa. Más szóval a könyv társadalmi vagy emberi hatékonysága bizonyos fokig irodalmi hatékonysága ellen dolgozott: a mai francia olvasó szemével az a nyomor, az a harc, amelyet Zola a Germinalban vázol és pedig alapos olvasmányok és helyszini szemlék után, - többé-kevésbbé elavultnak, tehát érdektelennek tetszik.

A dokumentum, mint olyan, halott; viszont Zolánál ma is élő az események epikai sodra, az egész történet viziós, lélekzet-fojtó ritmusa. Érdemes volna megvizsgálni, aktualitás szempontjából, a mi társadalmi regényeinket: mi maradt például korszerű a Falu jegyzőjéből? a Kiskirályokból? S mi az oka minálunk egyrészt a társadalmi regények kis számának, másrészt pedig a meglévők viszonylagos hatástalanságának?