A Keresztény Ellenzék vasárnap népes értekezletet tartott, amelyen a párt vezére, Friedrich István, nagy beszédet mondott.

- Ami tegnap fehér volt, az ma fekete! – kezdte Friedrich. - Holnapra meg zöld lesz. Akik tegnap puszipajtások voltak, ma mint ádáz ellenségek egymásra törnek. A reformifjak 40 éven felüliek és őszfejűek, ellenben az öreg lesipuskások, akiknek folyton azt vágják oda, hogy menjenek a fenébe, még fiatalos külsejűek és munkaképességük javában vannak.

A reformerek szidják a csáklyásokat, hogy akadályozzák a reformok megvalósítását, viszont a csáklyások azzal bosszantják a reformereket, hogy sürgetik a reformokat.

Itthagytak a honatya urak csapot-papot, szerteszéjjel mentek a hazába és mi, szegény Névtelen Adófizetők, tovább törhetjük a fejünket, hogy a földön lakunk-e még vagy a Holdban. A közbátorság a legalacsonyabb fokra süllyedt, a törtetők és könyöklők persze tömegesen a Nép terebélye alá húzódtak. Ott kuksolnak közöttük a vezérlő jogászok is és kapaszkodnak a székükbe, nehogy leforduljanak az alkotmányjogi salto mortalék hallatán.

Lapulnak! Mert köztudomásúlag hazánk szociális jóléte inkább a lapulásból fakad, mint a bátor és öntudatos szókimondásból.

Majd a Habsburg-kérdésről szólott:
- Tagadhatatlan, hogy Ausztria a Habsburg-törvénnyel nagy lépést tett a restauráció felé. Az én álláspontom az, hogy a restaurációnak kizárólag külpolitikai nehézségekkel kell megbirkóznia. Idebent nem lesz baj sohasem e tekintetben: a hazaérkező királyt az egész nemzet tárt karokkal fogja fogadni!

Még a mostani szabad királyválasztók is alázatosan be fognak hódolni Friedrich végül megindokolta, miért szavazta meg a légvédelmi törvényt.

Beszédét így fejezte be:
- Aki pedig ebből a parlamenti szereplésemből arra következtet és arról beszél, hogy én a Nep-hez közeledtem, vagy belépni készülök, annak egészen egyszerűén megártott a kánikula.