A régi klasszikus korban az időt még az emberi árnyék irányából és hosszúságából határozták meg. A mai igények a percnyi pontosságot követelik meg a mindennapi életben is. Az időmérés nemcsak tudományos vonatkozásban, hanem az élet minden más megnyilvánulásában is alapvető fontosságú. Érthető tehát minden kornak az a törekvése, hogy az időmérést mennél tökéletesebbé tegye.

Mindazok az órák, melyek egy-két héten belül 1 percnél nem nagyobb eltéréssel mutatják az időt, a mai közszükségletet kielégítik, vagyis ezeket mondjuk. Tudományos igényeket természetesen csak nagyobb pontosság elégíthet ki.

Néhány évvel ezelőtt 0.02 mp-nyi volt az elérhető legkisebb napi „járás”, az utóbbi években olyan órák is állnak rendelkezésünkre, amelyeknek napi „járása” 0.001 mp. A pontos időmérésnek ezeket az újabb eszközeit óhajtom ez alkalommal ismertetni s ezzel kapcsolatban a csillagászati időmeghatározás módjaira is ki kell térnem.

A pontos idő, vagyis csillagászati időmeghatározáshoz mindenekelőtt egy olyan csillag kell, amelynek az égboltozaton való helyzetét (a helymeghatározó koordinátáit) ismerjük: Ekkor az időmeghatározásnak leggyakrabban használatos módja az, hogy rögzített távcsővel figyeljük a kiválasztott csillagnak az észlelő hely délvonalán való átmenetét. Az átmenet pillanatának megfelelő csillagászati időt az egyik helymeghatározó adat a (rektaszcenzió) mutatja.

Ilyen módon meg tudjuk határozni, hogy óránknak az átmenet pillanatában mennyit kellene mutatnia. Az eltérést, vagyis a tényleges és az óramutatta idő közötti különbséget, amelyet még a műszer hibáiból származó javításokkal is módosítani kell, az óra „állásá”-nak mondjuk. Más szavakkal: egy napban 24 óra, minden órában 60 perc és minden percben 60 másodperc lévén, 86400 másodperc van egy napban.

A másodpercingának tehát 86.400 lengést kell végeznie naponta; ahány lengéssel többet vagy kevesebbet leng, annyi lesz a másodpercekben kifejezett óraállás. Ha az óra állása változatlan maradna, akkor a mutatók kellő állításával el lehetne érni azt, hogy az óra mindig a pontos időt mutassa.

A csillagászati időmeghatározás célja az óraállás pillanatnyi értekének megállapítása, hogy az óramutatta időt megfelelő módon lehessen helyesbíteni, illetőleg az „állásváltozásból” adódó helyesbítéseket számításba venni. Elsősorban tehát arra törekszünk, hogy az óra állását és annak napi változását az úgynevezett „járását” meghatározhassuk.