Miskolc, január 27.
A választójogi küzdelem kirobbanásának közvetlen küszöbén nagy érdeklődés előzte meg a független kisgazdapárt miskolci seregszemléjét, amely Gömbös miniszterelnök mellett és a mai kormánypárttal szemben való állásfoglalássá bontakozott ki.

Milotay István vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóbeszédét a Korona-szálló nagytermében.

A népgyűlés eseménye Eckhardt Tibor felszólalása volt, aki így kezdette beszédét:
- Nagy harcok dúlnak, egyelőre még csak a kulisszák mögött és ezeknek kimenetelétől függ, előre jut-e a magyar nép a maga sorsának biztosítása tekintetében, vagy még az eddigieknél is sötétebb leromlása következik be a nemzet politikájának. Genfben a mult év decemberében olyan helyzet teremtődött számunkra, amelyben a következő eshetőségek között kellett választanom: vagy a nemzet megalázását eltűrni, vagy a jövő lehetőségeiről lemondani, vagy végül vállalni egy háborús kockázatot. Az első két eshetőség elfogadására egy percig sem gondolhattunk és inkább a háborús kockázatot vállaltuk, amely szerencsére nem következett be.

A magyar közvélemény egységes abban a tekintetben, hogy a fennálló igazságtalan békeszerződések békés eszközökkel való reviziójáról soha semmi körülmények között le nem mond. A reviziós politika az egyetlen lehetséges békepolitika. A folytonos uralkodnivágyás felettünk, amelyet a kisantant-rendszer jelent, elveszi tőlünk a levegőt, kisebbségeinkkel szemben embertelen bánásmódot tanusít, valóságos gazdasági, politikai és katonai blokád alatt tartja ezt a csonka országot. Ebből a szorításból, e szörnyű ólomsúly alól legelőször az Olaszországgal kötött barátsági szerződés vezette ki Magyaroszágot.

- Az olasz barátság értékét mindenekfelett becsülöm, mert Magyarország fenmaradását, a jobb jövő kifejlődését csak az olasz barátság szilárd bázisán tartom elképzelhetőnek. A római egyezménynek senkivel szemben sincs támadó éle, ez az egyezmény ellensúlyt jelent a kisantant-rendszerrel szemben.

Olaszország és Franciaország megegyezését örömmel üdvözlöm, mert első lépés ez, amely az eddigi merevséget a Duna völgyében bizonyos mértekig feloldja. Ezt az első lépést azonban mulhatatlanul kell követniök további lépéseknek, amelyek végeredményben azt kell jelentsék, hogy az eddigi egyoldalú uralmi politika helyére végre kompromisszumok útjára akarják terelni a népek érintkezését a Duna völgyében.

A külpolitikában nem is tudok más megoldást, mint a kompromisszumost. Kétoldalú megegyezéseket kell keresni. Magyarország sohasem zárkózik el e megegyezések elől, de mások politikáját egyoldalúan magára kényszeríteni nem engedi. A megegyezés három ponton keresendő. Először: az egyenjogúság kérdésében elsősorban a németbirodalom van érdekelve.

Ha a németbirodalom megkapja az egyenjogúságot, terjesztessék ki automatikusan Magyarországra.

Másodszor, ami a kisebbségek sorsát illeti, minden megbeszélés előfeltétele, hogy amit a kisebbségi szerződésben vállaltak, hajtsák becsületesen végre és azután lehet tárgyalni a továbbiakra nézve. Konkrét biztosítékot kell teremtenünk a kisebbségek védelmére. Nekünk bírói fórumra van szükségünk, a Népszövetség helyett tehát a hágai nemzetközi bíróság legyen hivatott kisebbségi kérdésekben ítélkezni.

Harmadszor, itt áll a magyar revizió kérdése. Amennyire sohasem ejthetjük el reviziós követelésüket, ugyanannyira nem áll szándékunkban zavart kelteni ezzel a kérdéssel, hogy ha felvetésével nem értetünk el eredményeket. Magyarország sohasem fogja destrukcióra, csak konstruktív javítások céljaira felhasználni ennek törvényes lehetőségét.

Eckhardt ezután azt fejtegette, hogy az elmult tizenöt esztendőt nem a népi erők felfokozására használták fel Magyarországon, hanem ellenkezőleg, az elmult tizenöt esztendő alatt olyan leromlás, elnyomódottság következett be, amely súlyos aggodalmakat kell, hogy keltsen.