Mi lesz az irodalommal, a hermetikussal, a magáértvalóval, ha a világnézeti harcok legfőbb mentsváraiba is bevonulnak? Schlumberger, a Nouvelle Revue Française egyik alapítója Gide oldalán, nem ok nélkül meakulpázik lapjának decemberi számában, ha a mai állapotot a háborúelőttivel veti össze, amikor oly könnyű volt még csak messziről kísérni az aktualitást s amikor az egész lap a "mesterségbeli etikának" hódolt.

De, a háború óta s főképp az utolsó esztendőben, mintha e lap megnyilatkozásai többé már nem egyetemes, hanem pártízűek lennének; s csakugyan Gide újabb írásai a leninizmus iránti rokonszenvet, míg magáé Schlumberger-é a hitlerizmusért valót tükrözik, ugyanabban a folyóiratban, nem egyszer ugyanabban a számban.

Az ily pártos és ellentmondó írásművek bizonnyal veszélyesek az irodalomra, arra a tiszta irodalomra, amelynek, Schlumberger hite szerint, az örökkévaló értékek menedékének kell maradnia; viszont, a küzdelmek idején, bátran és nyiltan kell szembenézni az ellentétes meggyőződésekkel; egyoldalú hallgatás ma elhallgatást és meg nem értést jelentene...