Szinetár Ernő dr. és Sós Endre könyve

Annak a szembeállásnak, amellyel a dialektikus társadalom-tudomány és a lélektan egymás ellen fordul, egyik legérdekesebb felülete: a nőkérdés. A vulgáris társadalomtudományos felfogás a nő lelki fejlődésében, helyzetében egyedül a társadalom formáló, vagy helyesebben: deformáló megnyilatkozását látja, - míg a modern pszichológiai kutatás a nő biológiai tevékenységéből indul ki, ebből vezeti le a nő lélektanát, mint ahogyan a női lélektanból - társadalmi szerepét.

Természetesen ez az éles, de mostanában oly gyakran hallott szembeállítás épannyira elhibázott, mint amennyire vitatható annak a formulának helyessége is, amely így veti fel a kérdést: vajjon a nő és a férfi egyformán Ťemberť-e és csak biológiai funkciójukban különböznek egymástól, vagy pedig a férfi és a nő két külön species, más és más lelki dinamizmus parancsolata alatt?

Minden olyan törekvés, amely a nőkérdésben egynevezőre akarja hozni a szociológia és a pszichológia felfogását, hozzájárulhat ahhoz, hogy napjainknak ezt a sokat vitatott kérdését a helyes megoldáshoz közelebb vigye. Ennek a feladatnak szolgálatába állott Szinetár Ernő és Sós Endre is, akik az Ťidegorvosť, illetve a "szociológus" szerepkörében vetik fel ezt a kérdést, - kissé hangzatos cím alatt, amely inkább a kirakatnak, mint a tartalomnak szól.

Szinetár Ernő, az orvos, jól sikerült összefogásban kíséri végig a nőt történelmi fejlődésének útján a matriarchalis társadalmi rendtől napjainkig, a nők látszólagos felszabadításának és újbóli elnyomásának - (erre céloz a cím) - korszakáig. Erre a szociális síkra helyezi azután azokat a mély-pszichológiai tételeit - Freud és Stekel nyomán, - amelyeket a pszichoanalizis empirikus módszere igazolhat, de amelyek idegen diszciplina területére átvive: idegenek és apodiktikusak.

Szinetár tanulmánya tételeket állít egymás mellé, anélkül, hogy az összefüggéseket megvilágítaná és igazolná. Így azután az általa idézett, vagy közölt lélektani törvények nem igazolják a társadalmi jelenségek útját, mint ahogyan a szociológiai megismerés sem premisszája a pszichoanalizisnek, mint "az emberi lélek természettudományának."

Ennek a két-malomban-őrlésnek eredménye végülis egy olyan konkluzió, amely egyik irányban sem mond semmit. ŤA megoldás csak a nemek demokráciája lehet!ť Nem tudjuk, hogy Szinetár mit ért "megoldás" és még kevésbé "nemek demokráciája" alatt. A megoldásnak pszichológiai értelmezést ad-e, vagy pedig szociológiait? (Csak nem mind a kettőt?) Melyik határozza meg a másikat? Szociológiai értelemben ez a demokrácia (?) a nemek gazdasági egyenjoguságát jelentené. De beszélhetünk-e egyenjoguságról és azonosságról a másik síkon, amíg például - a nő és csak a nő szüli a gyermeket?

És beszélhetünk-e egyenjoguságról éppen a Szinetár dolgozatában is törvényerőre emelt freudi elmélet alapján, amely a női lélek dinamizmusát a meg nem változtatható biológiai tényezőkből, a férfi és nő közötti biológiai és funkcionális különbözőségekből vezeti le. Hiszen az általánosan ismert "Ödipus komplexus" Freud szerint nem társadalmi, hanem biológiai eredetű.

A nő biológiai értékelése természetesen a társadalmi értékelésének vetülete. De a legteljesebb gazdasági egyenjogúság sem hozhatja meg Ťa nemek demokráciájátť, bár megváltoztathatja és koronként meg is változtatja a nemhez való tartozás társadalmi értékelését. Russel szerint (Moral and Mariage) a társadalmi fejlődés újra a matriarchatus irányába mutat, tehát a nemek értékelésében a nő, éppen az anyaság révén, újabb szupremácia - tehát akkor sem demokrácia - felé halad.

Ettől eltekintve Szinetár a maga választotta kereteken belül jól teljesitette feladatát, értékes anyagot sűrített össze. Ha kevesebbet fogott is meg, mint amennyit megmarkolt, első írásával rokonszenvesen jelentkezett. Sós Endre a "szociológus" feladatát vállalta tanulmányával, de az ujságíróét teljesítette. Tegyük hozzá: nemes intenciókkal, meggyőzően, kitünő készséggel. Az ujságíró e dícséretre teljes jogot formálhat, - a szociológus azonban adós maradt.