A cikória feldolgozása Európában két hatalmas konszern kezében összpontosul.
Ezeknek egyike a Franck-konszern. Ez a hatalmas világszervezet diktálja a cikória árát. Magyarországot a kérdés közelről érinti, mivel nagy cikória-gyökértermelés van az országban és ezt erősen exportálják. Mióta a fináncpengő kedvezményét biztosították a külkereskedelem számára, azóta a Franck cég árpolitikája igen érdekesen alakult.

Lenyomta a cikória átvételi árát abból a célból, hogy elérje a fináncpengő ellenében engedélyezett kivitelt. Hangoztatták, hogy egyébként a cikóriaexport veszteséges. Ilyen előzmények után nyujtotta be a Franck cég fináncpengő iránti kérelmét azzal, hogy másképpen a cikória exportja veszteséges. Azt a kérést, hogy fináncpengő ellenében mehessen a cikória külföldre, elutasították. A Franck cég nagyon rossz néven vette ezt az eljárást, felháborodottan tiltakozott az elutasítás ellen.

Ugy látszik, a kitünő gyár azt hiszi, hogy a magyar gazdasági körök nincsenek tisztában érdekes kettős szerepével. Idehaza a Franck-gyár az exportáló, tehát az eladó és odakint a Franck-gyár a vevő, a külföldi felvevő kéz. A Franck itt is, odakint is ugyanaz, itt is, künn is ő diktálja az árakat és mégis fináncpengő kérelemmel mert előállani. De nem afféle egyszerű kérelemmel. Öt esztendőre akart engedélyt kapni a cikóriagyökér ilyen alapon való kivitelére, anélkül, hogy egy fillér valutát is beszolgáltatna. Jámborul felhozták, hogy nekik kinti tartozásukat kell kiegyenlíteni. Mindenesetre érdekesen jellemzi ez egy külföldi vállalat itteni szereplését.

Emlékezetes, hogy a Franck cég cikória pörkölőket állított fel Magyarországon és az ehhez szükséges gépeket hatalmas erőfeszítés árán ugyan, de külföldről hozta be. Mondani sem kell, hogy a magyar ipar is elő tudta volna állítani a szükséges gépeket.