Magyarország gazdasági és pénzügyi köreiben az utóbbi időben nagy figyelmet szentelnek a magyar filmgyártás kérdésének és meglehetős érdeklődéssel kisérik a budapesti filmgyártás körüli eseményeket. A magyar filmgyártás sokoldalu és bonyolult problémáinak a megismertetésére felkértük dr. Bingert Jánost, a Hunnia-filmgyár Rt. ügyvezető-igazgatóját, aki a filmgyártás gazdasági megalapozottságáról, különös tekintettel a multban észlelt gazdaságpolitikai körülményekre. Bingert János dr. cikke igy hangzik:

A filmgyártás ma eljutott ahhoz a ponthoz, ahol a realitásoknak bizonyos valószinüségeivel lehet a jövőre, magyar gazdasági vonatkozásban is prognózist felállitani. A Hunnia-filmgyár az elmult decemberben lezáródott két esztendejével olyan munkára tekinthet vissza, amikor nemcsak mennyiségileg produkált már filmeket, hanem müvészeti, technikai és gazdasági téren is olyan produktumokat bocsátott a gazdasági életbe, amelyeknek ma már eredményeit is vizsgálhatjuk hatásaiban.

Általánosságban a filmgyártásról elmélkedve, köztudomásu dolog, hogy a filmgyártás müvészi, de egyben ipari és igy gazdasági természetü tevékenység is, az a csodálatos mesterség, amelyben a müvészet, a technika és a pénz egyforma fontos szerepet játszik. Ha a munka folyamán bármilyen hiba is történik, az a produktumnak az elkészültével és annak az életbe való kihasználásában meglátszik.

Ez a szövevényes összekapcsolódása a különböző irányzatu érdekeknek hozza magával, hogy maga a filmgyártás, mint ipar is felette nehéz. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy a film elkészültén több ezer ember vesz részt a maga munkájával. A film a modern társadalom és gazdasági életben egy olyan szinte egyedülálló kollektivizmust valósitott meg, hogy ennek az elemző szakember szinte csodájára kell, hogy járjon. Minden diszletmunkás, minden világositómunkás, az operatőr, a rendező, a fodrász, az iró, a szabó, a sminkmester, a hangmester, a zenei vezető és sok-sok más különböző munkát végző „filmmunkás” eredményes összmüködésének lehet csak köszönni azt, hogy egy film a maga egészében jól sikerül és egyben közönségsiker is!

Ennek a mesterségnek a legnehezebb vonatkozása éppen az, hogy mindig egy ismeretlen tényezővel kell számolnia és ez a közönség, a nagy tömeg, sokszor az egész világ mozilátogató közönségének kiismerhetetlen és megfejthetetlen lelki tényezőkön alapuló izlése.

Ha már most ezeket a szempontokat szét akarjuk választani és csak a dolog gazdasági részét vizsgáljuk, akkor mindig számolni kell azzal, hogy itt a gazdasági szempontokat és a gazdasági szempontok érvényesülését nagymértékben befolyásolják a technikai és müvészi vonatkozásu kérdések. Mégis igyekszünk talán most csakis a gazdasági vonatkozásu kérdéseket elemezni és felépiteni.

Tény az, hogy a filmgyártáshoz nagyszabásu felkészültség kell.
Nyugodt gazdasági viszonyok között a filmgyártás hallatlanul érdekes szövevénye a hitelkapcsolatoknak. Éveken keresztül nagy cégek ugy gyártottak filmeket, hogy szinte jelentéktelen saját tőkéjük mellett sokmilliós objektumokat valósitottak meg. Ez csak ugy volt lehetséges, hogy a cégek filmgyártási organizációjának presztizséből egyrészt sikeresen megszervezték a vevőkört, másrészt azokat az eladókat, akik a szükséges anyagokat és egyéb hozzávalókat bocsátották a gyártás rendelkezésére. Ime egy rövid példa:

Volt idő, amikor 100.000 márka készpénzzel egy jónevü filmgyártó a legnagyobb nyugalommal készitett egy 700-800.000 márkás világfilmet. Nem kellett ehhez semmi más, mint egy jónevü rendező, egy elismert képességü gyártási vezető, néhány nagyszerü és értékes nevü filmsztár, egy ismert szövegirónak talán egy jó regényből készült könyve, egy modern, felkapott zeneszerző és máris sikerült a filmet előre az előállitási költségeknél magasabb áron az értékesitési területeken eladni.