A székesfőváros törvényhatósága több ízben foglalkozott a kárral, amit a Dunán közlekedő hajók füstje okoz. Arra az elhatározásra jutott a törvényhatósági bizottság és a főváros vezetősége, hogy felkéri a kormányt, alkalmazzon mielőbb erélyes rendszabályt a hatalmas füst és koromtömegnek a dunai palotasorra zúdulása ellen.

A kereskedelemügyi kormány a Duna nemzetközi voltára tekintettel nem intézkedhetett ebben a kérdésben, hanem a nemzetközi dunabizottsághoz fordult. Röviddel ezelőtt kapott értesítést a kereskedelmi minisztérium, hogy a nemzetközi dunabizottság legutóbbi bécsi ülésén tárgyalta a füstveszedelem kérdését és elfogadta az illetékes magyar tényezők javaslatát. Ez év tavaszán bocsátja ki a dunabizottság az új hajózási szabályzatot, amelybe bedolgozzák az erre irányuló módosítást.

1936. január 1-től kezdve halálra ítélik a vidám, bodros füstfelhőket.
A rendelet, amely teljesen előkészítve vár az életbeléptetésre előírja, hogy a Duna fővárosi szakaszán olyan tüzelési eljárást kell alkalmazni, amely nem gerjeszt füstöt, tehát kizárólag tüzeléstechnikai feladatot ró a hajókra, új beszerzés költségeitől megkíméli a hajózást, mert nem írja elő semmiféle füstemésztő készülék kötelező használatát. A monarchia haditengerészetének egyik magas funkcionáriusa, Montecuccoli, híres volt arról, hogy a szemle alkalmával szigorú büntetést rótt a hajóra, amely közel vagy távol erős füstfelhőkkel vonta magára a figyelmet. Az ellenőrzést megfelelő szakemberekre bízzák.

Szabályozzák a dunai rakodásnál immár türhetetlenül elfajzott lármának a kérdését is. Vége lesz a barátságos beszélgetésnek, amelyet a hajósok a Duna egyik partjáról a másikra folytatnak egymással, az éjszakai rakodás kíméletlen zajának és megóvják a Duna-parton lakókat a csend ellen elkövetett merényletektől.