A délszaki szigetecskék lakatlanok és már évekkel ezelőtt is megtörtént, hogy emberek, akik megunták a nagyvárosokat, idemenekültek és valamelyik kis szigeten letelepedtek. Paradicsomi életet éltek. Ugyanígy tett Eloisa Bosquet de Wagner Wherborn bárónő is, több évvel ezelőtt elhagyta Európát és két férfi Alfredo Lorenzo és Robert Philipson társaságában Floreana szigetecskére utazott, hogy ott paradicsomi nyugalomban éljen.

Kunyhót építettek és szigetet Paradicsomnak nevezték el. Az volt a céljuk, hogy később a szigeten nagyszerű fürdőhelyet létesítenek, amely oda fogja vonzani a világ leggazdagabb embereit. Egyideig tényleg nyugalom, béke és boldogság uralkodott a szigeten. Ebben az időben Lorenzo volt a szőke bárónő kegyeltje. A bárónő különben a magányos sziget császárnőjévé kiáltotta ki magát. Később elfordult Lorenzótól és Philipsont tüntette ki. Ettől kezdve felfordult a béke. Sokat veszekedtek a férfiak, úgy hogy Lorenzo végül kénytelen volt elköltözni a kunyhóból és a sziget másik oldalára ment, ahol egy Wittmer nevű házaspár ütött tanyát kisfiúkkal.

Nemsokára Lorenzo megint visszament a bárónőhöz és ezután a császárnő Philipsonnal együtt eltűnt. Hosszabb idő után Nuggerud norvég kapitány jachtja kötött ki a sziget közelében. A kapitány egy matróz kíséretében csónakon ment a szigetre, de doha többé nem tértek vissza.

Hetek múlva két holttestet találtak a szigeten, de nem tudták megállapítani, kik a halottak. Most egy amerikai jacht indult el a Galapagos szigetcsoport felér, hogy megoldja a kis sziget rejtélyét.

Nem tudják, hol van a szép bárónő, Philipson, Lorenzo, nem tudják, mi történt a norvég kapitánnyal és a matrózzal. Fel fogják kutatni az egész szigetet, mert azt hiszik, hogy a dráma minden szereplőjét már csak holtan találják meg.