Mindenekelőtt a madárka-forma jelentőségével kell tisztában lennünk. Apró állatalakokat már az újkőkori, neolitos ember is készített égetett agyagból. Mióta ez a mesterség megszületett, mindig az állatalak volt a legkedvesebb művészi cél.

László Ferencnek Háromszéken, Élesden kiásott újkőkori kultúrájában éppen úgy megtaláljuk ezeket, mint a nyugati múzeumokban, vagy a szófiai régiségtár gazdag neolitos gyűjteményében. Az eleinte bizonytalan négylábú állatkák közül különös kifejező erővel bontakoznak ki a madáralakok.

A magyarországi bronzkor madárka-alakjai közül hármat mutathatok be összehasonlítás kedvéért a Magyar Nemzeti Múzeum ősrégészeti gyűjteményéből. Az első még esetlen, durva egyenesvonalakkal díszített mázatlan cserép, alig ismerünk rá, hogy madáralak akar lenni. Ez is csörgő volt. Durván égetett, kezdetleges darab. Lelhelye Tard, Borsod-megye. Hossza: 10.5 cm. (XIII. tábla, a.)

A másik már határozott madártest-utánzat, de a feje helyén párkányos tölcsérrel végződik. (XIII. tábla, c, d.) Tehát nyitott, vöröses, mázatlan edényke, akár virágtartó is lehetett, de alkalmas tartással fütyülőnek is használhatjuk. Föltűnő sajátsága az a négy bordadísz, amely a madár hátát négy pásztára osztja és a biai csörgő díszítésének négyes beosztásával egyező. Hossza: 10 cm. Lelhelye: Tiszazug, Szolnok közelében.

Jóval nagyobb a harmadik madáralak. (XIII. tábla, b.) Ez is arról a vidékről, Mindszentbőkényről került elő és a közeli tószegi lelet cserepeivel és állatkáival egykorú. Ez is talponálló csörgő lehetett, de a háta és talpa be van törve. Kissé fényes, szürke kormosan égetett, de a díszítései nagyon kezdetlegesek, kevés mészbetéttel. Hossza: 25.5 cm. Hasonló madáralakokat a magyarországi régészek több helyen is találtak.

Hampel József nagy munkájában 1 az I. kötet 68. tábláján bronzállatokat, egy különlegesen szép és hátán nyitott hattyúalakot mutat be. Az agyagtárgyak között pedig (a 71. tábla 1. képén) kezdetleges állatkák sorában egy madárkasípot is látunk. Ezeket Br. Nyáry Jenő ásatta ki a nógrád megyei Pilin mellett.

Vosinszky Mór munkájában (49. tábla) a Szeremlén talált állatalakok a legérdekesebbek. Ugyanott látjuk, hogy a bronzkori művész emberfigurákat is készített ivóedény alakjában. Ezek közt a szerbiai Klicsevácon talált asszonyfigura harangszoknyájával nagyon hasonlít egy mezőkövesdi matyóasszonyhoz. Csak a ruha szőttesmintáinak geometriai alakjai utalnak egy más, többezer éves kultúrára.

(folyt. köv.)