Tavasz a tőzsdén
A szabadságtéri játszóhelyen még falevelek borítják a homokot, gondosan őrzik a fagytól azt a kutat, amelyet madarak módjára lepnek el a nyári melegben a lipótvárosi csemeték. Vastag hóréteg borítja a szobrokat és semmi zöld, új életet jelentő reménység nem fakad az aszfalttal határolt gyepszigeteken.
De a tőzsdepalotában már nyiladozik a hossz virága.
Szeszélyes, érzékeny virágszál ez, sokszor néhány napra még összehúzza finom szirmait, hogy aztán kedvezőbb hangulatra ismét örömmel mutogassa magát mindazoknak, akik úgy vélik, hogy a magyar értékpapírok áremelkedése a gazdasági viszonyok kétségbevonhatatlan javulásának előjele.
Csipkerózsika ébredése a Szabadság-téren...
Hosszú hónapokon, mondhatni éveken keresztül csak néhány tucat „hivatalos” ember járt fel naponta a tőzsdére. A bankok diszponensei, a fix piac ügynökei és azok, akik évtizedek óta megszokták, hogy délelőtt fölgyalogoljanak a széles lépcsőkön és eltöltsék ott – leggyakrabban üzletkötés nélkül – az időt egy óráig. Hűtlen lett a szabadságtéri standjához a két öreg hordár, eltűntek a gallopinek, az alkalmi üzenetvivők, akik a tőzsde előtt ácsorgó ügyfelek és az ügynökök között közvetítik az árfolyamalakulásokat, sőt nem ritkán a megbízásokat is.
Néhány héttel ezelőtt a jószimatú gallopinek ismét felbukkantak a tőzsde körül és egyik napról a másikra váratlan áremelkedést jegyeztek fel a tőzsdei forgalomról, a máskor anekdotákat hallgató titkárok. Ki kellett nyitnia jól a szemét Erős bácsinak, a tőzsde teremőrének is, mert megint akadtak emberek, akik jegy és jogosultság nélkül szerettek volna besodródni az értéktőzsdei terembe, hogy ott legalább szemtől-szembe találják magukat – a forgalommal.
Önerejéből áll talpra a budapesti tőzsde
Eleinte a barátságosabb hangulatot külföldi befolyásnak tulajdonították.
Magyarázták, hogy a saarvidéki népszavazással, Laval és Mussolini római tanácskozásával, a bécsi tőzsde javulásával áll összefüggésben a budapesti értékpapírhossz. Csakhamar kiderült azonban, hogy a nemzetközi események nem befolyásolták komolyan a budapesti tőzsde üzleti alakulását. Manapság az arbitrázs tevékenység jóformán teljesen lehetetlen a fennálló devizarendelkezések folytán. Kevés befolyással van a magyar értékpapírok helyi áralakulására az a körülmény, hogy Svájcban vagy Párisban mennyit fizetnek a néhány részvényért, amelyet ott is el lehet adni.
Nem lehet máskép magyarázni a hirtelen hangulatváltozást, mint hogy érzi a tavaszt a budapesti tőzsde, bízik a jobb jövőben és előre eszkomptálja a lehetőségeket, amelyek a konszolidáció előrehaladásával előbb-utóbb megnyílnak a jelentősebb magyar vállalatok számára. Annyival könnyebb volt a hosszt megindítani, mert nincsenek eladók és ha néha egy-egy vállalati részvényből néhány ezer gazdát cserélt, ezt többnyire tőzsdén kívül bonyolítják le.
A sápadt arany birodalma
Leginkább az aranypiac mutatkozott szilárdnak és mozgalmasnak a bessz hosszú böjtjében. Voltak itt is napok, amikor az ügynökök legnagyobb része a hosszú asztaloknál sápadt Napoleon-aranyakkal játszott fej vagy írást.
Ma más világ van.
Senki sem kíváncsi a Napoleon hangjára, hanem mindenki az árfolyamát vizsgálja. 15-20 percenttel többet fizetnek a hetekkel ezelőtt még visszautasított süket Napoleonért, mint annakidején az érces hangúért. Néhány napja ugyan volt valami nyugtalanság a forgalmas aranypiacon, mert sokan úgy magyarázták Imrédy Béla elnöki székfoglaló beszédének egy mondatát, hogy a Nemzeti Bank az aranyüzlet megrendszabályozását szükségesnek tartja. A nyugtalanság 60-70 fillérrel csökkentette is a Napoleon árát, de minthogy a bejósolt rendszabályok eddig nem láttak napvilágot, a spekuláció tovább dolgozik és igyekszik megkeresni a maga mindennapiját.
De tévedés lenne azt hinni, hogy a budapesti tőzsdén az elmúlt néhány hét alatt újvagyonok keletkeztek. Legtöbbet egy Amerikából hazatért ifjúról beszélnek, aki állítólag Kőszén-részvényeken 40.000 pengőt keresett.
Egy kicsit még kopott, zajos és keleti vásárokra emlékeztető a budapesti értéktőzsde nagyterme. Itt sohasem volt tradíció a cilinderviselés, mint a londoni tőzsdén, nem jártak Ferenc József kabátban az emberek, mint a háború előtt a berlini börzén. De a hatalmas ablakokon időnként már be-bepillant a napsugár, fényt hint a sovány, ideges arcokra és elhiteti a karzatokon bámészkodó kereskedelmi iskolák tanulmányi csoportjával, hogy lesz még hatalmas forgalom, nagy üzlet és tartósan barátságos hangulat azon a budapesti tőzsdén, amelyet közgazdasági tankönyvek a gazdasági élet barométerjének tartanak.
A. Nagy György
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!