Németország gazdasági és pénzügyi helyzetének fejlődéséről az utóbbi hónapok folyamán egymásnak homlokegyenest ellentmondó jelentések láttak napvilágot a külföldi sajtóban. Az egyik oldalon rámutattak arra a körülményre, hogy Németország külkereskedelmi mérlege egyre gyengülő tendenciát mutat és a márka árfolyamának frontját a Reichsbank egyre nehezebben tudja tartani. A másik oldalon ugyanekkor hangsulyozták a munkanélküliség jelentős csökkenését és a belső gazdasági élet ritmusának határozott gyorsulását. Az ellentétes beállitások összeütközésében nehéz volt tiszta képet kapnia a tényleges helyzetről az elfogulatlan szemlélőnek.

Az utolsó hetek alatt két olyan eseménye volt a német gazdasági életnek, amelyek éles világot vetnek a birodalom gazdasági és pénzügyi helyzetére. Az egyik: a Stillstand-megállapodás meghosszabitása 1936 február végéig, a másik: a német külkereskedelmi hivatal jelentése Németország exportjáról. A Stillstand-megállapodással kapcsolatban valamennyi hitelező állam delegátusi csoportja külön-külön jelentést adott ki, amely az egész német gazdasági és pénzügyi helyzetet felöleli és e jelentések tükrében világosan jelenik meg minden biztató és lehangoló vonatkozásával a németországi helyzet.

A legelső jelenség, ami a jelentésekből kitünik, a német belső gazdasági helyzet javulása.
A termelésben határozott emelkedés mutatkozik, és ezzel kapcsolatban csökkenő tendenciát mutat a munkanélküliség is. A csődök és bukások száma csökkent a nagyvállalatok pénzügyi helyzete javult és az egész gazdasági élet kifelé a javulás jeleit mutatja. Ez az általános javulás természetes következménye a kormány belső gazdasági és szociális programjának, amelynek legelső pontja a munkaalkalmak teremtése a munkanélküliek számára. A belső piac megerősödött bizonyos mértékben azért, mert mesterségesen erősitették; a német ipari termelés tulnyomó részét ma nem a külföld, hanem maga Németország veszi fel.

A gazdasági életnek ez a belső fogyasztásra való koncentrálódása meglátszik a külkereskedelmi mérleg alakulásában is. Január havában Németország kivitele 299,400.000 márkára csökkent és ezzel a számmal a német export rekordmélységet ért el. A mult század kilencvenes évei óta nem állott ezen a mélyponton a német export. Ugyanekkor magassági rekordot ért el a bevitel Németországba. A hivatalos jelentés szerint januárban Németország 404,300.000 márka értékű árut importált külföldről, ami azt jelenti, hogy Németország külkereskedelmi mérlege januárban 104,900.000 márka deficitet mutat fel. A német külkereskedelmi hivatal jelentése hozzáfüzi az adatokhoz, hogy a deficit arra kényszeriti Németországot, hogy szakitson az eddig követett kliring-rendszerrel és uj alapokra fektesse a birodalom külkereskedelmét.

Ez a megállapitás különösen érdekes, mert hiszen a kliring-rendszer bevezetése ellen annak idején erélyesen tiltakoztak maguk a külföldi államok is és nem kis mértékben a kliring-kereskedelem bevezetése volt az oka annak, hogy Németország tengerentuli exportja sulyos visszaesést mutat. A kliring-rendszernek az volt a lényege, hogy minden állam, amelytől Németország vásárolt, ugyanannyit tartozik venni Németországtól, mint amennyi árut a birodalomnak eladott. A rendszernek Németország számára az volt az előnye, hogy a vásárolt árukért nem fizetett idegen valutában. Viszont hamarosan megjelentek a rendszer hátrányos következményei.

Németország kénytelen volt igen drága áron vásárolni nyersanyagot a külföldről, mert a külföldi termelő drágábban adta el áruját, annak a Németországnak, amely nem készpénzben fizetett, ugyanekkor pedig kénytelen volt rendkivül olcsón piacra dobni a maga gyártmányait, hogy ellensulyozni tudja a kétségkivül erős és a konkurrencia által roppantul kihasznált bojkott-mozgalmat.

Érdekes és jellemző a helyzetre, hogy Németország, amelynek külpolitikai helyzete Európában nem kis mértékben ártott a német kivitelnek, külkereskedelmi téren teljes erővel a tengerentuli országokra feküdt rá. A kampány következtében Németország tengerentuli kivitele 21,9%-ról 23,4%-ra emelkedett. Az emelkedésben azonban nem volt köszönet. 1933-ban 485.000.000 márkával volt passziv Németország tengerentuli külkereskedelmi mérlege; 1934-ben dacára az erőfeszitéseknek, a deficit 903.300.000 márkára emelkedett.