A légzőszervek aránylag gyakori betegsége, mely sok ezer embert kínoz az asztma. Az asztmás roham alatt azok a szervek, amelyeken keresztül a levegő a tüdőbe jut, hirtelen görcsöt kapnak. Ennek persze az a következménye, hogy üregük összeszűkül. De nemcsak a görcs szűkíti azt! Az üreget kibélelő nyálkahártya megduzzad és olyan heves váladékképződés indul meg belőle, mint például az orr nyálkahártyájából nátha esetén.

Mindezek a tényezők oda vezetnek, hogy a szervek valósággal elzárulnak. Sajátságos módon ez a gyötrelmes állapot nem a belégzés, hanem a kilégzés előtt következik be. Vagyis a beteg az asztmás roham alatt nem tud kilélegezni! Az utolsó még lehetséges belégzés tüdejét megtölti levegővel, de arra már képtelen, hogy az elhasznált levegőt magából kiadja. Márpedig az elhasznált levegőben olyan anyagok vannak, amelyek méregként hatnak a szervezetre, hiszen éppen ezért kellene tőlük a kilégzéssel megszabadulni. Az asztmás beteg tehát a roham alatt valósággal mérgezési állapotba jut.

Az orvosok elsősorban arra kíváncsiak, hogy mi ennek a kóros állapotnak az oka. Hiszen csak így lehet rá gyógyszert találni. Az ok megállapításának azonban különös tapasztalatok állnak az útjában. Egészen jelentéktelennek látszó tényezők, amelyek mellett száz és száz más ember közömbösen halad el, az arra hajlamosnál a legsúlyosabb asztmarohamot válthatja ki.

Vannak például betegek, akik semmi mástól sem, kapnak asztmás rohamot – csak levegőben szállongó lisztportól, esetleges közönséges szobai portól, borjúhústól, madártolltól, dohányfüsttől stb! Vannak, akik súlyosan asztmásak lesznek, ha - macska van jelen, másokat bizonyos növény- és gabonafélék hímpora kínoz meg, mely tavasszal a levegőben szállong.

Ezeket a különösségeket csak legújabban értik meg az orvosok. Egész elméletet építettek ki a magyarázatukra. A lényege az, hogy bizonyos emberek túlérzékenyek egyes fehérjeanyagokkal szemben. Gyermekkorukban válnak túlérzékennyé, vagy tudományos szóval: allergiássá. Márpedig az előbb felsorolt anyagok, melyek a levegőben keringve és a légzőszervekkel érintkezésbe jutva a rohamot kiváltják, mind fehérjellegűek. Ha érintkezésbe jutnak a túlérzékeny, allergiás ember orrával, garatjával, gégéjével, akkor azonnal itt az asztmás roham.

Az asztma nem nézi áldozatának sem nemét, sem életkorát, férfit, nőt egyformán megtámadhat. Nem életveszélyes baj és néha magától is elmúlik. Érdekes - és sok asztmás beteg számára vigasztalásul szolgáló jelenség, - hogy éppen asztmás egyének nagyon magas kort szoktak elérni.

Számos gyógyszerünk van, amely az asztmás rohamot megszünteti. Ezek azonban többnyire csak a tüneteket mulasztják el és tartós gyógyításra nem használhatók. Újabban mégis olyan eljárások is divatba jöttek, melyek azt a reményt keltik, hogy tartósan is lehet majd védekezni az asztma ellen.

Az járások célja, hogy az asztmaellenes gyógyszer gőze belélegezte bekerüljön a beteg légzőszerveibe. Erre szolgálnak úgynevezett asztma cigaretták, melyekbe gyógyfüvekből készült törmelék van rejtve. A beteg rágyújt a cigarettára, egy-két mélyet szippant és a gyógyító gőz megszünteti a kínzó görcsöt.

A nehézség abban áll, hogy az így alkalmazott gyógyszernek nem eléggé tartós és biztos a hatása. A betegre magára nem lehet bízni, hogy milyen mélyen és milyen erővel lélegezze be a gyógyszert. Fontos ugyanis, hogy a gyógyszer nagy nyomás alatt, mélyen jusson a beteg szervezetébe, a beteg tüdőbe.

A mélyen belélegeztetett gyógyszer kiváló gyógyító hatást fejt ki. A baj csak ott volt eddig, hogy a belélegeztetés nagyon nehézkesen és körülményesen történt. A betegnek a gyógyszerbelélegzés ideje alatt semmi egyébbel sem lehetett foglalkoznia. Márpedig hatást csak úgy lehetett várni, ha hosszasan és sokáig történik az inhaláló kúra.

Ezen a hátrányon segít a képünkön bemutatott készülék. A gyógyszer belélegzése egy könnyen kezelhető és a városi vezetékbe bekapcsolható villanyos készülékkel történik és a beteg fején lévő gázálarc, amely a rossz hatást keltő levegőalkatrészek belégzését meggátolja, könnyű, nem kényelmetlen és - mint látjuk, - a legkevésbé sem zavarja gazdáját abban, hogy mindennapos tevékenységét folytassa.

Végre egy gázálarc, amely nem a háború, hanem a reménytkeltő gyógyulás gondolatát idézi fel az emberben!