Az itt közölt Karolus-féle távolbalátó képmezejét pontosan tízezer apró lámpa alkotja. Száz sorban vannak elhelyezve a lámpák és minden sorban száz lámpa. Az alakjuk nem nagyobb, mint egy zseblámpában használatos izzókörtécske.

A kis lámpáknak érdekes tulajdonságuk van. Pontosan követik az áramingadozásokat és aszerint, hogy több vagy kevesebb feszültséget kapnak, világosabban, vagy sötétebben villannak fel. Ilyenfajta lámpákat a gyakorlati életben már igen régen láthatunk. Ezek az úgynevezett glimmlámpák. A legcsekélyebb feszültség hatására is fényt bocsátanak ki, de nem izzanak. Csupán a lámpákban lévő gáz világít. Ez az úgynevezett hidegfény.

Az érdekes távolbalátó tehát, ha így elemeire boncoljuk, nem is olyan furfangos szerkezet. A működésének elve roppant egyszerű. A leadóállomáson a képet olyan felületre vetítik, amely fényérzékeny pontokból áll. Aszerint, hogy milyen fény éri, annak megfelelő áramot bocsát magán keresztül. Ezt az áramot a megfelelő kis glimmlámpába kell vezetni és akkor a lámpa annak megfelelő fénnyel világit, amilyen fényt kibocsátott a leadó állomás vetítője. Sok apró pontból így rakódik össze a kép.

Valamivel komplikálja a dolgot az, hogy a leadóállomásról nem huzalokon továbbítják az áramot a lámpácskák felé, hanem előbb elektromos hullámokká alakítják, majd kisugározzák, hogy aztán az antennán felfogva ismét visszaalakítsák áramingadozássá. A lényegen azonban ez a távolbaközvetítő rész nem sokat módosít. Elkészíthetjük a gépünket huzalokkal is, sőt így még sokkal tökéletesebb képet nyerünk.

Hát akkor, itt van, megoldották a távolbalátót! - kiált fel olvasó nagy örömmel. Az öröm azonban korai. Kitűnően megfelel a szerkezet akkor, ha a nézőnek nincsenek nagy igényei. Amint az érdekes képeken láthatjuk, a fejkép jól jön. Élvezhető és elég részletdús. Tessék azonban ugyanakkor elképzelni, hogy a fej helyett egész alak jelenik meg a mezőben, vajjon annak az arcvonásait felismerhetnők?

Kizárt dolog! Vagy, ami még kellemetlenebb, hogy jönne ezen a mezőn egy finom részletekből álló tájkép! Sehogy! A gép tehát ebben a formában nem alkalmas a részletdús képek közvetítésére. Ha a tízszeresére nagyítjuk a felületet és tízszer annyi apró lámpát helyezünk fel, akkor már közelebb járunk az élvezhető kénhez. Dehát hogyan tehetjük ezt magánháztartásban? Hiszen már a tízezer lámpából álló képmező is megfizethetetlenül drága a nagyközönség számára! Legalább négyezer pengőbe kerül!

Íme, tehát itt a kezünkben a csodálatos játékszer, megfelelő arányokban nagyítva, vagy finomítva rendelkezésünkre állana a világ legszórakoztatóbb gépe, de olyan drága, hogy megszerzése mégcsak gondolni sem lehet. Valójában ez az egyetlen hibája miden távolbalátó gépnek. Amelyek pedig mégis megközelítik a nagytömeg zsebének színvonalát, azok meg olyan kicsiny és fénytelen képeket nyújtanak, hogy alapos csalódást keltenek.

Horváth Zoltán