Kiskunfélegyháza, december 8.
- Őszinte sajnálattal kell megállapítanom, hogy ma már külpolitikai téren is ott tartunk, hogy a miniszterelnök által követett személyes politikában nagyon komoly veszedelmet látok, amelyre fel kell hívnom az ország figyelmét.

Mi a magyar nemzetnek pártok felett álló nemzeti politikája? A békeszerződés reviziója! A revizió nem háborút és gyűlölködést jelent, hanem békés eszközökkel való meggyógyítását az elhibázott békeszerződés igazságtalanságainak.

A másik gondolat, amelyet a nemzeti politikának mindig szem előtt kell tartania: mi a magunk nemzeti külpolitikáját nem mások, főleg a nagyhatalmak ellenére csináljuk, hanem az általános európai politikába beleillesztve, nemzetközi együttműködéssel akarjuk nemzeti politikánkat előbbre vinni.

A dunavölgyi kérdéseket újból rendezni akaró politikánk komoly lehetőséget nyilnak a közeljövőben. Nem Titulescu úr beszédére gondolok, amelyet legutóbb mondott a román parlamentben, erről most nem kívánok szólni, de elteszem ezt a beszédet és lesz még alkalom rá, hogy Genfben a népek nyilvánossága előtt adjuk meg a rá méltó választ.

Hodzsa csehszlovák miniszterelnök kijelentései viszont már határozott fejlődésről, jobb megértésről tesznek tanubizonyságot. Magyarország is az önálló Dunavölgy álláspontján áll. Akarja, hogy jobb megértés uralkodjék szomszéd és szomszéd között s a külső veszedelmekkel szemben meg akarjuk védelmezni a magunk önállóságát.

Ha Hodzsa azt a gondolatot is hajlandó lesz felvetni, hogy a jobb viszonyt csak kölcsönös megegyezés útján lehet megteremteni, ha leülnek velünk a tárgyalóasztalhoz, akkor megnyílik a jobb jövő útja, nemcsak a mi sokat szenvedő népünk, hanem a határainkon túl élő más népek számára is. Azt mondottam: Gömbös személyes politikájában komoly veszélyeket látok.

Ezek a veszedelmek nem az egész kormány, hanem Gömbös személyes nézeteiből állanak elő.
Nem tudom helyeselni a miniszterelnöknek azokat az egyoldalú kijelentéseit, amelyek csak az egyik vagy a másik nagyhatalom felé barátságosak, a többiekről azonban megfeledkeznek.
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármelyik nagyhatalommal szemben bármiféle élt adhatnánk politikánknak.

Rá vagyunk utalva a nagyhatalmak jóindulatára. Magatartásunk feltétlenül korrekt kell hogy legyen Olaszországgal szemben, de ugyanilyen korrekt kell hogy legyünk Anglia felé, lojálisnak és korrektnek kell lennünk a Népszövetség felé, mert a korrektség a lojalitás és az adott ígéretek beváltása az az alap – még akkor is, ha ez némelyeknek nehezére esik -, amellyel ez a lefegyverzett magyar nép tekintélyt és oltalmat tud a maga számára biztosítani.

E külpolitikai kijelentések után Eckhardt áttért a belpolitikai kérdésekre:
- Nemzeti önkormányzatra van ennek a nemzetnek szüksége és nem parancsuralomra, egyéni vagy párturalomra. A nemzeti kormányzat kiindulási pontja, elengedhetetlen előfeltétele a titkos és becsületes választójog. Ujból megállapítom, hogy Gömbös ebben a tekintetben szembefordult saját programjával, az egész közvéleménnyel és megszegte ígéretét.

Ha ezt az érdekképviseleti rendszert a Nepen keresztül megcsinálják, akkor a parlamentarizmus félretételével az érdekképviseleti szolgaságot akarják erre a nemzetre rákényszeríteni.

Követeljük a háborús kivételes intézkedések megszüntetését. Amikor hallom, hogy új sajtótörvény készül, attól tartok, hogy a sajtó kezére, lábára újabb béklyókat akarnak rakni. Tessék a sajtóreformot megcsinálni, de ez álljon abból, hogy eltöröljék a háborús kivételes intézkedéseket és teljes szabadságot adva a sajtónak, kizárólag a független bíróság által való felelősségrevonást engedjük meg, a politikai hatóságok beavatkozását azonban kizárjuk.

Követeljük a polgári jogok tekintélyének helyreállítását, az emberi önérzet védelmét. A túlhajtott pártpolitika tönkreteszi a közigazgatást és a közéletet. Az egyoldalú pártpolitika nem tudja megszüntetni az álláshalmozást, nem tudja kenyérhez juttatni a fiatalságot, mert a pártérdek kiszolgálása elhomályosítja a közérdekű szempontokat.

Eckhardt ezután részletes gazdasági programot adott, majd mondanivalójának összefoglalásaképpen ezeket jelentette ki:
- Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az a politika, amelyet Gömbös a 95 pontban beígért, teljesen megbukott.

Gömbös a királykérdésben is feleslegesen provokál ellentéteket, pedig ott igazán minden magyar ember megértheti egymást, mert ezt a kérdést nem mi döntjük el, hanem az európai helyzet alakulása. Gömbös feleslegesen, kihívóan olyan ellentéteket szít, amelyek áthidalhatatlan szakadékká mélyülhetnek. A kormányzat folyton jobboldali politikát hirdet, de az erők összefogására alkalmatlan.

Hogyan lehet jobboldali összefogás például a legitimisták nélkül? De egyáltalán jobboldali politika az, amelyet Gömbös csinál? Jobboldali politika-e az ígéretek be nem váltása, jobboldali vagy keresztény politikai-e erőszakkal kényszeríteni a népet olyan magatartásra, amely ellenkezik a lelkiismerettel? Amit Gömbös csinál, nem jobboldali és nem baloldali politika, az teljesen elhibázott politika. Semmi szükség sincs arra, hogy ebben az országban a jobboldal és a baloldal között kiélezzük az ellentétet.

Eckhardt így fejezte be nagy lelkesedéssel és tapssal fogadott beszédét:
- Egy tanácsot adhatok Gömbösnek. Egy nép vezetésére csak olyan ember vállalkozzék, aki rendíthetetlenül hisz a nép erejében, hazafiságában, erkölcsösségében.

Aki nem hisz a népben, vonuljon kolostorba, álljon félre, de ne próbáljon a nemzetre rákényszeríteni rendszabályokat, amelyek a nép sírját ásnák meg, ha a nemzet ezeket valaha elfogadná.

Ezért mondom: Gömbös Gyula megbukott, mert nem a nemzetbe vetett hitre és bizalomra, hanem egyoldalú hatalmi eszközeire akarta felépíteni politikáját. E politika alól kicsúszott a talaj s most nincs más hátra, mint likvidálni s mint valami rossz emléket, elfelejteni ezt a kormányzatot.