Majdnem egyszerre három igen érdekes kiállítás nyilt meg, az egyik Fraenkel-nél, mely mai párizsi művészet alkotásait tartalmazta, a másik a Szinyei-társaságé, a harmadik a Tamás-galériában, ahol a mai magyar művészet termelésének legjavából válogattak. Érdekes megfigyelésekre és összehasonlításokra volt alkalmunk, számot vethettünk mai művészetünk európai értékével.

Fraenkel kiállításából hiányzott Matisse, aki talán a legkülönb a mai párizsiak között, a többiek pedig: Bombois, Bonnard, Braque, Ceria, Chagall, Delaunay, Derain, Dufresne, Dufy, Foujita, Friesz, Kisling, Laprade, Le Fauconnier, Leger, Luce, Marquet, Metzinger, Modigliani, Pascin, Picasso, Roault, Roussel, Signac, Soutine, Utrillo, Vivin és Vlaminck művészetüknek nem éppen legjavával voltak képviselve, hiszen egy szegény országba, mely a magas párizsi árakat csillagászati számoknak kell hogy nézze, e művészeknek csak kisebbméretű és nem is legjelentősebb műveit lehet és még ezeket is csak nagy kockázattal elhozni - amiért különben Fraenkelt kétségtelen elismerés illeti.

- De még az itt látható anyagból is sok mindent ki lehetett olvasni a nagy impresszionizmus korát követő párizsi művészet törekvéseiről és értékéről. Különösen, ha a Szépművészeti Múzeumban most kiállított nagyszerű Majovszky-gyűjtemény tanulságait is odakapcsoltuk.

Az impresszionizmus nyugodt és boldog polgári világszemléletnek, az érzékek minden lelki felindulástól mentes gyönyörködésének művészete volt, amely a századforduló körül mindinkább izgatottá vált szellemiséget már sehogysem tudta kielégíteni. A párizsi művészet mind idegesebbé vált és a látszólag nyugodt élet felszine alatt egymással mindjobban küzdő erők szinte szétpattanásig feszítették ezt az izgatottságot. Megszületett a művészet forradalma, mely új formákat keresett. Emlékezhetünk arra, hogy milyen sokféle irányban, mennyi szenvedélyes kísérletezés között jelentkezett s hogy mennyi lelkes, programmszerű magyarázat és nem kevesebb felháborodás kísérte.

Felforgatta az egész világot. Végigszáguldott egész Európán, hozzánk is eljutott. Mindenütt gyökerestül átalakította a művészetet és az irányok akkora sokféleségét teremtette meg, amilyen sokaságra még sohasem volt példa a művészet történetében. A gombamódra szaporodó különleges törekvések talán csak egy vonatkozásban egyeztek meg egymással, abban, hogy mélységesen megvetették a naturalizmust, és még jobban annak kései, finom hajtását, az impresszionizmust.

A valóság hű kifejezése helyett a lélek kifejező ereje lett a jelszó. Azt a programmot, melyet annak idején Courbet egyik levelében aképpen foglalt össze, hogy a festészet a látható és megfogható tárgyak megjelenítése, hogy lényegesen konkrét és nem állhat egyébből, mint a reális és létező világ tárgyainak megjelenítéséből, hogy teljesen fizikai beszéd, melynek tárgyai az összes látható tárgyak, hogy az elvont dolog, a nem látható, a nem létező kívül esik a festészet birodalmán - ami Szinyeinek is meggyőződése volt - gúnykacajjal vetették el és éppen ellenkezően azt hirdették, hogy a művészi képzelet nem abból áll, hogy a valóságban létező dolog legtökéletesebb kifejezését keressük, hanem abból, hogy a dolgot helyettesítsük, vagy megteremtsük.

Vonalból, vagy színből, néha mind a kettőből is és ezzel kimondhatatlanul tág teret nyitottak a szabadon csapongó lélek szeszélyes képzelete előtt. Míg a courbet-i naturalizmus azt tanította, hogy a festészetnek nem szabad elvonásba tévednie, és egy elemét sem hagyhatja kizárólagos uralomra jutni, sem a rajzot, sem a színt, sem a kompozíciót, sem akármely mást sokféle eszköze közül, mert ezek együttese a művészet: az új forradalom éppen erre törekedett.

Elképzelhetetlen változatossággal kínálta egyoldalúságait, különösen amióta a tér viszonyainak erős hangsúlyozását is felvette alapelvei közé. Lázasan halmozta egymásra a folyton új és új ötleteket, melyek kialakításában gyakran nem a művészi érzékiség, mint inkább az intellektuális meggondolások játszottak döntő szerepet. Különösen Németországban, melynek az a kétes szerep jutott, hogy az új vágyak karrikaturáját a leggroteszkebb formákban komoly meggyőződéssel halmozza fel.