Bern, december

A tények mindennél jobban beszélnek, a számok elegendők ahhoz, hogy tiszta és világos képet kapjunk valamely ország gazdasági helyzetéről. Még csak a részletkérdésekre sem kell kitérni, a főhatások megnyilatkoznak mindig a mellékeredményekben is.

Három hónap alatt 700 millió értékü arany vándorolt ki Svájcból.
Igaz, ez a tőke nagyobbrészt a vándorló tőke mozgalma volt, amely nem találja helyét és bizalmát sehol sem, ide-oda rohan világszerte biztonságot keresvén. Mégis az arany menekülése Svájcból nemcsak lélektni jelenség, hanem ennek más okai is vannak, elsősorban az, hogy Svájc gazdasági életének erős tartóoszlopai is meglazultak.

Miért? Az idegenforgalom és a kereskedelmi forgalom olyan mértékben csökkent Svájcban, hogy ennek folytán az állam bevételei kisebbednek. Az autarchiák folytán Svájc közvetítő szerepe jelentékenyebb lett. Emiatt állott be a drágulás is, ugy, hogy az életfenntartási költségek három év alatt Svájcban tizenhét százalékkal emelkedtek.

Ugyanekkor viszont az állam bevételei kisebbedtek azért is, mert a kisebb gazdasági forgalom mellett kevesebb pénz áll a gazdasági élet rendelkezésére, nincs tőkeképződés s a magasabb kamatok folytán a termelés is kisebb. Az állam tehát ugyanakkor, amikor a szükségleti cikkek drágulnak, bevételének fokozására kénytelen a vámemelés fegyveréhez nyulni, viszont ugyanekkor az állami és községi alkalmazottak fizetését csökkenteni kénytelen, még pedig olyan mértékben, hogy ez a fizetéscsökkentés a hadseregre is kiterjed. A piac elhelyezésének nagy nehézségei mutatkoznak abban, hogy az autarchiák hatása alatt egy esztendő alatt 160 millióval kevesebb selymet tud eladni Svájc, mint előbb.

Hogy a jó valuta még nem jelent gazdasági jólétet, Svájc példája mutatja.
A svájci nemzeti bank aranykészlete még mindig 1390 millió, tehát a kibocsátott papirpénz nyolcvannégy százaléka. Az államadósság ugyanekkor 1342 millió. Még csak a munkanélküliség nagysága sem rettenetes: nyolcvanezer a munkanélküliek száma. A nemzeti vagyon, amelynek értékét 1929-ben 58 milliárdra becsülték, a mostani becslés mellett nem több 44 milliárdnál.

Svájc is gondokkal küzd tehát: a helyzet mindazonáltal az, hogy Svájc józan és kitartóan okos gazdasági politikájánál fogva, amellyel a maga közvetitő szerepét Európa gazdasági életében fenntartani kivánja, még mindig aránylag jó helyzetben van és ha érzi is a válsághatásokat, ezek talán a kontinensen ennek az országnak életét bénitotta meg legkevésbé.