Irta Szterényi József báró, a felsőház tagja

Az olasz-abesszin háboru mindenképen rosszkor jött, el is tekintve attól, hogy minden háboru rosszkor jön. Különösen azért, mert az utolsó félévben, ha nem is nagy, azért elég szép javulás mutatkozik a világgazdaságban, különösen az ipari termelés terén. Mint maga a világgazdasági válság az Egyesült Államokból indult ki, azonképen a helyzet javulása is ott vette kezdetét és ma már az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban a folyó év első kilenc hónapjában a termelés átlagban 40%-kal és az ipartelepek ujbóli üzembehelyezése 58%-kal magasabb, mint a mult év hasonló időszakában. És nem utolsó az sem, hogy a közönség vásárló ereje, az ottani hiteles adatok szerint, kereken 60%-kal emelkedett a válság legmélyebb időpontjához viszonyitva.

Ugyancsak érdekes és a helyzet lényeges javulását mutatja, hogy az iparban kifizetett bérek az említett legmélyebb időponthoz képest 48%-kal emelkedtek. Összehasonlitva pedig a részvénytársasági alapon álló iparvállalatok osztalékalakulását, megállapitható, hogy 1933-ról 1934-re 15%-kal, 1934-ről 1935-re pedig további 6%-kal emelkedtek azok.

Nagyon lényeges és a helyzet megvilágitására jellemző az is, hogy az Egyesült Államok Federal Reserve bankjához tartozó pénzintézetek betétállománya, jóllehet 1929-1933-ig 32 milliárd dollárról 22 milliárdra sülyedt, ez év első kilenc hónapjának végén ismét kereken 32 milliárd dollárra emelkedett.

Az európai államok ipari termelésében mutatkozó emelkedések, amennyire azok időnként kimutattatnak, ugyancsak lényegesek, de távolról sem olyan jelentékenyek, mint az Egyesült Államokbeliek. Megállapitható, hogy átlagban legalább egy 25%-os termelési és ezzel kapcsolatos munkabérkifizetési javulással állunk szemben, áálandóan felfelémenő irányzattal, ugyhogy ez a javulás nem mondható pillanatnyinak, hanem következetesnek.

Ebben a helyzetben találta az abesszin háboru a világgazdaságot.
Minden háborut követ pillanatnyi gazdasági fellendülés, hogy azután természetesen visszahatása jelentkezzék. Ezt a tünetet lényegesen befolyásolták azonban a jelen esetben az Anglia szorgalmazására a Népszövetség által elrendelt szankciók, amelyeknek sulyos következménye természetszerüleg elsősorban Olaszországban jelentkezik, ahol a háborunak rendes belső következményei, a különböző fogyasztási korlátozások, ép olyan nagy mértékben érvényesülnek, mint a világháboruban nálunk, Németországban, Ausztriában és a győző államokban is.

Korlátozások állanak fenn az élelmiszerek fogyasztásában, villamos áram-, szén-, kenőolaj-, benzinfogyasztásban, autóhasználat magáncélra alig létezik már, és igy tovább. Pénzügyileg pedig abban jelentkezett legelső sulyos hatása a háborunak, hogy az olasz belső követelések fizetése nem pénzben, hanem állampapirok alakjában történik, tehát kényszerkölcsönök utján és igy a készpénzforgalom a minimumra redukálódik.

Hogy Olaszországban az ipar minden erejével a háboru szolgálatában áll, az annyival természetesebb, minthogy a szankciók következtében a bevitel a minimumra csökkent, tehát a fogyasztást redukálni kellett és ami belső termeléssel pótolható, az e réven állittatik elő. A szankciókban résztvevő államokban viszont nagy kieséseket okoz az olasz forgalom, mely elvégre mégis csak milliárdokra ment és ez nem pótolható másutt.

Bizonyos tehát, hogy a szankciós államokban visszaeséseknek kell bekövetkezniök az olasz piac elvesztése révén, innen is egyes országoknak az a követelése, például Romániáé, hogy veszteségeért angol, vagy más hatalmak kártalanitsák, mert, hogy egy példával éljek, Romániának kőolaj- és benzinexportját nagyon nehéz elhelyeznie, ha kivételes támogatásban nem részesül.

Egyes cikkekben kedvezőbben alakul a szankciókban részt nem vevő államok helyzete azáltal, hogy Olaszország ebbeli szükségleteit ott fedezi. Utalok e részben a szénre, kokszra, vasfélgyártmányokra, amelyeket Olaszország Anglia helyett Németországból szerez be. Ott tehát természetszerüleg nagyobb lendület jelentkezik ezekben a termelési ágakban.

Nem tartozik ugyan mai tárgyunkhoz, de a háboru gazdasági hatásával kapcsolatban nem lesz érdektelen a német konjunkturakutató-intézet egy megállapitására utalni: a háborus ipar jelentőségére az össziparban. Ezen megállapitás szerint a hadianyagok forgalma a világkereskedelemben az utóbbi évben 29 százalékkal emelkedett, mig az összes áruk világkereskedelmi forgalma ugyanakkor csak 2% javulást mutat és hogy értékben a hadianyagok a világ összes kivitelében kétszerte magasabb összeget képviselnek, mint 1929-ben.