Az osztrák gazdaság Schuschnigg kancellársága alatt a gazdasági válság, a politikai bizonytalanság, a világpiacokon mindinkább tért nyerő árromboló vetélkedések és az ujabb valutaháboruk közepette is határozott fejlődésnek indult. Amikor az aranyblokk államai kétségbeesett védekezésüket folytatták a spekulációs áramlat ellen, ugyanakkor a legkiválóbb külföldi gazdasági szaklapok azt irták Ausztriáról, hogy a leghelyesebb valutapolitikai irányt követi. Kienböck, a nemzeti bank elnöke az egészséges valuta, a korrekt államháztartás és a liquid bankok közti mély és el nem választható összefüggésre épitette pénzügyi kormányzatát.

Rost van Tonningen, a népszövetség ausztriai figyelője, áprilisi jelentésében azt állitja, hogy Ausztriának sikerült a legutóbbi gazdasági nyomásnak ellenállnia és helyzetét a legutóbbi tizennyolc hónaphoz viszonyitva jóval magasabb szinvonalon stabilizálnia.

Buresch, a volt pénzügyminiszter pedig elérte genfi tartózkodása alatt, hogy a népszövetség megszavazott Ausztria részére egy eleinte 100, majd később 175 millió schilinggel határolt befektetési kölcsönt, valamint szabad folyást engedett a konverzió részére, amelynek keresztülvitele lényegesen könnyitett az államháztartás terhein. Az elmult év folyamán a kamatláb négy és fél százalékról három és fél százalékra csökkent, a befektetett tőkék 30%-kal gyarapodtak, az idegenvalutáju kölcsönök egész halmazát átalakitották schillingtipusra, a menekült tőkék szép számban szivárogtak vissza, a deviza-állomány kereken 50 millióval emelkedett, a külföldi kölcsönök transferja szabaddá lett, a „stillhalte”-egyezmények meghosszabbitásáért nem kellett többé hadakozni,a takarékbetétek összege 180 millióval növekedtek, a munkakölcsön (Arbeitsanleihe) 175 milliós keretét kitünően lehetett elhelyezni, a bankok és szanált iparok fejlődése láthatóvá vált és az egyezkedések száma – viszonyitva 2932-hez, amikor 87 volt – hetenként 37-re csökkent. A schilling iránt a belső és külső bizalmat sikerült annyira helyreállitani, hogy a schilling ma igen sok nemzetközi ügyletnek elszámolási alapja.

Az államháztartás egyensulyának fenntartása nagyobb energiába került.
De mindamellett sikerült az 1934-es 114 milliós kiadást korlátolni és készpénzfedezettel ellátni, ugy, hogy minden rosszhiszemüség ellenére is a kiadások 90 százalékát a bevételek fedezték. Ha elgondoljuk, hogy az Egyesült Államok 3 és fél milliárd dollár deficittel számolnak, a franciák remélik 11 milliárdos deficitjüket egy-két milliárddal csökkenteni és a német háztartáson pedig 2 milliárd márkás deficit ül, akkor értékelhetjük Ausztria gazdasági fellendülését.

Ausztriának tehát sikerült – van Rost szavai szerint – magát a depressziós jelenségek ellen semlegesitenie. Az 1935. évi költségvetés felállitása nem volt könnyü dolog. A rendes államháztartás kereken 38 millió schilling hiánnyal zárult, amelyből körülbelül 25 millió schilling összeg készpénztartalékokkal látszik fedezettnek. Ez az összeg eddig a népszövetségi kölcsönszolgálatra ment el, mig most a végrehajtott konverzió következtében felszabadult. A fennmaradt 13 milliót megtakaritásokból kivánja az osztrák kormány fedezni.

Az aktiv pénzügyi politikának a termelést is fel kell karolnia.
A rendkivüli háztartás befektetési célokra 100 milliót irányzott elő. Ez az összeg a rendes háztartás keretén belül előrelátott befektetésekre szolgáló összeggel együtt 230 millió schilingre emelkedett. Ezzel az összeggel vett részt a BUND Schuschnigg által életre keltett munkahadjárat (Arbeitsschlacht) keresztülvitelében, amelynek sikere döntő hatással lehet a BUND pénzügyi helyzetének fellenditésében. A siker érdekében 175 millió schilling munkakölcsönt is fölvett az állam. A munkaprogram végrehajtásának és a javulásnak egyik eredménye, hogy a munkanélküliek száma egy év alatt több, mint harmincezerrel csökkent. 1932 óta 130.000 munkanélkülivel van kevesebb Ausztriában.

A kivitel 15 százalékkal emelkedett.
Az élelmiszer deficit idén valószinüleg 300 millióra fog csökkenni, miután már 900 milliós magasságokat is elért. A készárufelesleg, amely a konjunktura idején alig volt több, mint 300 millió, most mintegy 230 milliót tesz ki, ami az osztrák ipar ellenállóképességét, termelőképességét és a kereskedelmi politika helyes utjait mutatja. Az egyes iparágak, mint a vas-, a gyapot- és a magnezitipar rekordpontokat értek el, amelyek alig marad el a konjunkturában elért eredmények mögött.