Abony, augusztus 25.
Öt-hatezer ember szorongott Abony főterén, hogy tanuja legyen Eckhardt Tibor beszédének és a független kisgazdapárt első zászlófelszentelési ünnepélyének, amelyre tizennyolc város és község kisgazdaküldöttsége vonult fel.

Eckhardt Tibor azzal kezdte, hogy nem akar pártpolitikai beszédet mondani:
- A mi hitünk dacolni és harcolni akar, mert az igazi hit megtéríti a hitetleneket! – folytatta. A hatalom mai haszonélvezői hagyjanak fel a lelkek leigázásával és az erkölcsrombolással, mert a szolgaság elriasztja a nemzet barátait. Nem kérünk az idegen ideplántált és kiburjánzó diktatúrából, legfőbb kincsünk a mi ezeréves alkotmányunk, amely ellen senki a kezét büntetlenül fel nem emelheti.

Ezekután arról beszélt Eckhardt, hogy fel kell támasztani a szabad polgári öntudatot, mert erős egyéniségekre van szükség a Gömbös-kormány szolgalelkekre alapozott rendszere ellen.

- Nem örülnék annak - folytatta –, ha a hatalmat máról holnapra át kellene vennem. Nem vágyódom az erőszakkal kikényszerített hatalomra. Nem felülről, hanem a nép bizalmából és akaratából, alulról akarom megkapni a hatalmat. Innen küldök üzenetet azoknak, akik cserbenhagyták a párt zászlaját és meg akarom mondani nekik, hogy sohasem haragudtam rájuk. Aki távozni akar, még ma hagyjon el, ne halassza holnapra, konclesőkre és harácsolókra. Nélkülük erősebbek vagyunk, mint velük.

A mi harcunk nem fog soká tartani. Kiméletlen keménységgel, törhetetlen akarattal fogunk harcolni Gömbös Gyula ellen, mert erre a kíméletlenségre a kormány által be nem tartott ígéretek köteleznek bennünket. És Abony főteréről üzenem a magyar értelmiségnek: nem vonhatják ki magunkat a harc kötelező megvívása előtt, szint kell vallaniok: velünk vagy ellenünk tartanak el?!

A magyar falvak tömegei megértették a hívó szót, az értelmiségnek is csatlakoznia kell hozzánk, ha nem akar harcot folytatni a nemzet ellen. Harcunkat a magyar élet intézményeinek fejlesztéséért becsületes reformokért s az alkotmány védelméért vívjuk.

Eckhardt beszéde közben egy hang Gömbös Gyulát éljenezte. A hatalmas tömeg viharos „le vele!” kiáltásokkal válaszolt, mely után Eckhardt a következőket mondotta:
- Nem éljenzem Gömbös Gyulát, de azt sem mondom neki, hogy le vele! De azt kívánom a magyar miniszterelnöknek, hogy boldoguljon az érdeme szerint.
Én nem gyűlölöm a kicsi magyar nemzet megtévedt fiait sem!
De állítom, hogy a magyar egység gondolatát nem lehet élharcosokkal megvalósítani; sem azzal, ha az öntudattal nem rendelkező munkásokat a Nep-be kényszerítik. A nemzeti egység nem jelentheti egy személy önző kiszolgálását. Most alakul ki a nemzeti egység, amikor egységesen szembefordul Gömbös diktatórikus módszereivel!

- Gömbös legutóbb ököllel fenyegette meg az ellenzéket. Nem ijedünk meg a „gömbösgyulai” ököltől, állunk elébük és meg fogjuk tenni a kötelességünket.

Eckhardt az emlékszöget a zászlóra a következő szavakkal erősítette rá:
- Megtéphetnek, de le nem győzhetnek!