Első kérdésünk így hangzott: - „Hogyan ítéli meg, Kegyelmes Uram, a mai európai helyzetet s tartani lehet-e attól, hogy az olasz-abesszin konfliktus nyomában veszedelmes konflagrációk keletkezhetnek Európában?"

A válasz:
- Nem tartom valószínűnek, hogy Olaszország abessziniai háborúja európai konfliktust idézhetne fel, vagy olyan eltolódásokról lehetne szó e háború következtében az európai kontinensen, amelyeket valamely háború felidézésére használhatna ki, még akkor sem, ha az abesszin háború hosszabb ideig tartana.

A második kérdés a dunai helyzetre vonatkozott, különös tekintettel a küszöbön álló dunai konferenciára: „Mennyiben változott meg a dunai államok helyzete a francia-orosz és a francia-csehszlovák szerződés következtében és fentartja-e Nagyméltóságod évek előtti nézetét, hogy a dunai államok egyenlő jogú összefoglalása és a magyar probléma méltányos rendezése nélkül ezek az államok a kétoldalú német-orosz nyomásnak, hosszú időre nem fognak ellentállhatni?”

Néhány percnyi elmélyült gondolkodás után Bethlen István gróf így felelt:
- Nézetem szerint a dunai államok helyzete az utolsó időben az Oroszországgal megkötött szerződések és egyéb körülmények folytán lényegesen megváltozott. A háború után tizenöt évig úgy Németország, mint Oroszország nem sokat törődtek a dunai államok sorsával. Átengedték a teret Franciaországnak és Olaszországnak, úgyhogy a dunai államokra ezek a hatalmak gyakoroltak döntő befolyást. Ez Németország és Oroszország teljes legyengülésének és belső zavarainak volt a következménye.

Németország nacionalista forradalma, reparációs tartozásainak a törlése, különösen pedig katonai újjáébredése, másfelől Oroszország forradalmi rezsimjének viszonylagos konszolidációja és megerősödése megváltoztatta a helyzetet és ennek a két nagyhatalomnak befolyását a közöttük letelepedett kisebb nemzetek sorsának alakulására újból feltámasztotta. Ma úgy Németország, mint Oroszország desinte-ressementja a dunai államokkal szemben megszűntnek tekinthető s arra is el kell készülnünk, hogy befolyások hovatovább úgy a mi, mint szomszédaink politikai sorsának kialakítására növekedni fog. Ez elkerülhetetlen, mert a kontinens két legnagyobb hatalmáról van szó, amelyek egyúttal földrajzilag határosak velünk.

A dunai kis népek érdekében, de általános európai érdekből ma még sürgősebbnek és fontosabbnak tartom mint valaha a közelmultban, hogy a békeszerződések által teremtett és módosításunk nélkül ki nem küszöbölhető súlyos és érthető ellentétek, a melyek a dunai népek egymás közötti viszonyát megmérgezik, egy igazságos revirement útján megszüntettessenek, ha nem akarja Európa, hogy ezen népeknek háromszáz éves történelme, amely egyik részüket orosz, a másikat német hegemóniának vetette alá, előbb-utóbb megismétlődjék, ami egyúttal Európa békéjének évtizedekig tartó feldúlását is jelentheti.

És a restauráció? A kérdés, amelyet errevonatkozólag feltettünk, így hangzott: „Milyennek látja Exellenciád az osztrák helyzetet s tehetségesnek tartja-e az egyoldalú Habsburg restaurációi Ausztriában?”

- Teóriában lehetőnek tartok egy egyoldalú Habsburg restaurációt Ausztriában - válaszolta
Gróf Bethlen István -, de gyakorlati szempontból nézve a kérdést, sikeres és állandó ez a restauráció Ausztriában is csak akkor lehetne, ha Ausztria példáját Magyarország is követné. Ellenkező esetben Ausztriában is csak tiszavirág életű lenne a fenmaradása.

Az utolsó kérdés a magyar külpolitika szempontjából oly fontos tényezőnek a kisantantnak helyzetére vonatkozott: „Lát-e, kegyelmes uram lényeges eltolódást a kisantant  összetételében és a három állam egymásközti viszonyában?”

Gróf Bethlen István válasza:
- A kisantant látszólag ma is teljesen egységes, de ez nem tévesztheti meg a gondos figyelőt abban a tekintetben, hogy a kisantant három államának a felfogása három kardinális probléma megítélésében messzemenőleg eltér egymástól s hogy a három kisantant-állam mindegyike a három problémának más és más megoldását tartja a maga életérdekéből kifolyólag kívánatosnak. Az egyik az osztrák kérdésre, illetőleg a restaurációra, a másik Németországgal szemben való viszonyokra, a harmadik pedig Oroszország szerepére és befolyására vonatkozik a dunai medencében. Ma ezek az ellentétek a kisantant államai között Franciaország befolyása és vezetése mellett valahogyan mindig kiegyenlítést nyernek. De Németország és Oroszország politikai súlyának növekedése folytán ez mind nehezebbé fog válni!