Háromszázezer előfizetője van a rádiótársaságnak, közel egymillió ember vesz, cserél, javíttat rádiót és ugyanakkor Magyarországon nincs rádiókereskedő. Talán ez a legfőbb oka annak, hogy a rádióipar helyzete annyira visszás képet mutat. Az egészséges és természetes folyamat az lenne, hogy a munkások és tisztviselők tízezrei találjanak kenyeret a rádió készítése és értékesítése körül.

Ezzel szemben a rádiókészüléket Magyarországon születésétől haláláig sajátságos végzet üldözi.
Nem vagyunk ellensége az úgynevezett rádiókereskedelemnek, aminthogy nem dicsekedhetünk a rádiógyárak barátságával sem. A nyilvánosságnak azonban végre be kell pillantania a rádióüzlet gondosan titkolt rejtelmeibe.

Mint mondottuk, Magyarországon nincs rádiókereskedő.
Eltekintve két-három erős és megbízható firmától, a rádiót bizományosok árusítják. Az árusító tehát nem kereskedő, hanem inkább úgymond raktárra, bizományba átveszi a rádiókészülékeket. Ha elad valamennyit, először levonja a maga 30 percentes hasznát és azután kezd fizetni a gyárnak. Kétszáz pengős rádióapparátuson 60 pengőt keres a „kereskedő”, mégpedig kockázat nélkül, mert ha nem sikerül eladnia a készülékeket, visszaküldi azokat a gyárnak.

De akármennyit keres a bizományi árus, ennek az úgynevezett rádiókereskedőnek nincs szíve ahhoz, hogy a hasznának egy jelentéktelen hányadáért szakképzett rádióműszerészt tartson az üzletében, aki a vevőközönség között valóban terjeszteni tudja a rádiótechnikát és ezzel a rádiókulturát. Igy ha a legcsekélyebb zavar mutatkozik a készülékben, a „kereskedő” úr egyszerűen visszaküldi azt Budapestre a gyár terhére.

Ezekután nézzünk szét a gyárak körül.
Itt van mindenekelőtt a világhírű Philips készülék. Közönségünk tájékoztatására meg kell állapítanunk, hogy a Philips készüléknek édes kevés köze van a Philips márkához. A Magyarországon forgalomba kerülő Philips rádiót ebben az évben az Ericson-műveknél csináltatják Pesten.

Talán az ugyancsak világhírű Telefunken készülék kárpótolja a közönséget ezért a csalódásért? A helyes itt viszont az, hogy a Magyarországon ebben az évben eladásra kerülő Telefunken apparátusokat – az Orion rádiógyárnál rendelték meg. Miért adózik a Telefunken cég világhírnevéért, noha a készüléket túlnyomórészben Budapesten csinálják? A Telefunkent illetőleg egyébként egy Nagymező utcai műhelynek a szerepe tisztázásra szorul. A Standard készülék teljesen idehaza készül, viszont ez legalább nem dicsekszik idegen tollakkal.

A rádiógyárak tevékenysége elsősorban abban merül ki, hogy szaladnak a pénzük után. A nemlétező rádiókereskedelem helyett nekik kell könyvelniök az ügyfeleiket, akik részletre vásároltak készüléket. Ezeknek egy része fizet, másik része nem fizet. A gyárnak szabad választása van, hogy az elhasznált rádiókészüléket követelje-e vissza, – ami úgyis eladhatatlan, – vagy pedig a csődbejutott „kereskedő” körül próbálja visszaszerezni a befektetésének töredékét.