Titokzatos félelem, gyötrő aggodalom, meg nem szűnő gyanakvás érzete borzong végig a világsajtó húsvéti számaiban. Mintha Sziciliától a Hebridákig nem volna Nyugat-Európában ország vagy kormány, amely ne tekintene nyugtalansággal, bizalmatlansággal, idegenkedéssel és megdöbbenéssel Németország felé! Hogyan alakul a német birodalom és Európa nyugati felének jövő viszonya? – ez kérdés aggasztja ma Európa nyugati felét, a keresztény kultúra tulajdonképpeni bölcsőjét és tűzhelyét.

Európa fél az új Németországtól! Nem a német nemzeti szocializmus politikai és gazdasági programja, nem is nemzetközi érintkezési formáinak szokatlan stilusa rettenti meg a nyugati lelket, hanem a nyers erőnek, a könyörtelen keménységnek politikai hitvallása, amelyet a német nemzeti szocializmus a tudósok és a filozófusok ledöntött oltárainak helyébe emelt. Az angolok, franciák és olaszok jobban ismerik a német népet, amint ezt általában hisszük. És éppen, mert jól ismerik, félnek attól, hogy ez a páratlanul tehetséges, munkás, művelt és becsületes emberi közösség, politikai ítélőképességének ingatagsága következtében olyan kalandba sodródhatik, amely Európa széles területeinek a megsemmisülését jelentené.

Akármilyen oldaláról nézzük Európa és Németország e kettősarcu világrengető kérdését; mindenünnen a félelem eltorzult vonásai merednek elénk. Csak ez a félelem, csak ez a gyanakvás magyarázza meg azt a szokatlan egységet, amely Nagybritannia, Franciaország és Olaszország közös stresai határozatában kétségtelenül megjelent, csak az a kínzó nyugtalanság tette tehetővé a genfi egyhangú határozatot. Ez a meg nem szűnő, nöttön növő nyugtalanság a motorikus ereje annak a lázas és szakadatlan diplomáciai munkának, amely elszakított a németek mellől minden barátot és szövetségest úgy, hogy a Harmadik Birodalom ma, - és ezt lehetetlen meg nem látni, - jeges és dermesztő elszigeteltségben él Európa közepén.

Hogy ez az elszigeteltség mit jelent idézzük emlékezetünkbe, hogy a császári Németországnak, amely erősebb, gazdagabb, hatalmasabb volt, mint Hitler Németországa, az egykori monarchia állott az oldalán a maga nagy erőforrásaival és hatvanmilliós lakosságával. A monarchia helyén ma kevés kivétellel a németellenes koalíció szuronyai merednek az égnek. Több mint félezer éve rejtelmes okok sodorják a német nemzetet irgalmatlan összecsapásba Európa latin felével. E harc a Hohenstaufenek korától tart mind a mai napig.

A most következő egy-két év dönti el merre fordul Németország, feladja vagy vállalja a harcot Európa ellen, megbékül-e Európa nyugati felével,vagy a mérkőzés és kiegyenlítődés olyan irtózatos harcok és véráldozatok árán történik-e meg, mint félezer év óta annyiszor.