A makói hagymakertészek jól tudják, hogy a világhirü és valóban kiváló jó minőségü makói hagyma sorsa minden esztendőben ugyszólván hajszálon függött. Hajszálon függött az, vajjon a termelők megkapják-e egész évi fáradságos munkájuk gyümölcsét, lehetséges lesz-e a kiváló minőségü magyar specialitást olyan áron értékesiteni, hogy a termelők is megtalálják számitásaikat.

A nagy bizonytalanság oka a hagyma exportjának szervezetlensége volt.
Az exportőrök egymásközt konkurrálták le a kiviteli árakat és ennek megfelelően nyomták le a termelőknek fizetendő árakat is. Végre, néhány évvel ezelőtt szindikátus alakult a makói hagyma exportjára, amelynek legutóbbi üzletévéről most adtak ki jelentést.

A vöröshagyma exportja kielégitő volt, fokhagymáért pedig olyan árakat értek el, hogy a szindikátus statisztikája szerint 40 métermázsás átlagtermést véve alapul holdanként, a termelők egy hold föld terméséért négyezer pengőt is kaphattak.

Az elmult értékesitési idényben 2200 vagón vöröshagymát szállitottak el Makóról, egy millió pengő értékben, 175 vagón fokhagymáért pedig összesen másfélmillió pengő került Makóra. Ezek a számok mindennél világosabban bizonyitják azt, hogy a jól megszervezett export, a szorgalmas és céltudatos munka ujra jövedelmezővé teheti a magyar mezőgazdaságot.