Megostromolták a Margit kórházat és a villamos elé vetették magukat az őrjöngő óbudai cigányok,
mert meghalt a ,,vajda” 15 éves menye

Néhány nappal ezelőtt a Bécsi út külső szakaszán, a Margit-kórház előtt, hossszú sorban álltak a villamosok, mozdulatlanul, tehetetlenül.
A síneken cigányok és cigányasszonyok hevertek, megtépett ruhában, őrjöngő sivalkodással
és félállati hangon ordítoztak, hogy csak induljanak el a kocsik és gázolják őket halálra. Hatalmas cigánycsoport vette körül a kórházat is: dörömböltek a bezárt kapun, őrjöngő jelenetek között ostromolták a vasrácsot, többen a földszintes ablakokra kapaszkodtak föl, így akartak bejutni az ostromlott kórházba, amelynek betegei riadtan ugráltak ki az ágyakból és rémülettel nézték az ablakból a fanatikusan kiabáló, félig őnkivűletben dühöngő cigánytömeget. A villamoskalauzok, a bátrabb utasok, néhány kórházi altiszt, ápoló és egy szál rendőr igyekezett kiszorítani az uccából a cigánybandát, amely azonban egyre nőtt és egyre jobban megvadult.

Végre fölhangzott a sziréna éles sivítása, robogva érkezett a riadóautó, húsz rendőr esett neki a cigányoknak és hosszas küzdelem után valósággal elvonszolták a sínekről és a kórházkapuból a ruhájukat tépdeső zilált öreg cigányasszonyokat és az óbégató férfiakat, akiknek ruhája akkor ugyancsak cafatokban lógott. Végre annyira lecsöndesedtek, hogy meghallgatták a kórház ügyeletes orvosát, aki így szólt hozzájuk:
- A halottat a kerti házba visszük, ott tesszük ravatalra.. menjenek oda s sirassák el.
A zokogó, támolygó cigánytömeg megkerülte a rácsos kórházkertet, beözönlött a kinyitott rácskapun, megszállta a kert távolabbi sarkában levő kis halottas kápolnát és ettől kezdve
két nap, két éjjel búgott a Bécsi út környékén a sírató ének:
anyja hívta vissza a halálból az óbudai cigányvajda halott menyét és a sikoltozó, hátborzongató, ősi énekbe bele-belejajdult a sírató cigányasszonyok kórusa. S az óbudai végeken lejátszódott fantasztikus események magyarázata az, hogy a tizenötéves szép cigánylányka, aki öt évvel ezelőtt került fel Székesfehérvárról és kezdte tanulni a betűvetés elemeit az óbudai oskolában, cigánymódra férjhez ment a vajda huszonegyéves fiához. A házasságot nem az egyház és nem az állam törvényei kötötték, a frigyet csak maga a vajda szentesítette. Mintegy hatvan-hetven családból áll
az apátuccai vajdaság, amelynek feje, az öreg cigányvajda, olyan abszolút tekintéllyel uralkodik alattvalói fölött, mint az egyiptomi fáraók. Az óbudai fáraó örömében osztozott az egész cigányság, mikor híre ment, hogy a vajda nagyapa lesz!

A múlt hét szerdáján a Margit-kórházban fiúgyermeknek adott életet a vajda menye és a cigánynegyed uccái hangosak voltak az örömtől. Csütörtökön már virradatkor gyülekezett a törzs apraja-nagyja, mind a hetven család, többszáz lélek- a kórház kapuja előtt, ünneplőbe öltözötten, hogy személyesen láthassák és csókolgassák az újszülöttet. Mikor tíz órakor megjelent a vajda és a fia, cifra gombos mentében, nagy bottal a kezükben, alattvalói hódolattal nyitottak utat nekik,

Operáció közben...

A két férfi bement a kórház épületébe, ahol azonban borzasztó hír fogadta őket. A fiatal anya epilepsziás görcsöket kapott a szülés után, sürgősen bevitték a műtőbe, ahol azonban operáció közben meghalt. A vajda és fia megtépték ruhájukat, vad üvöltéssel rohantak ki az uccára, tudtul adni a gyászhírt, a tizenötéves anya halálát.

Kétségbeesésük átragadt a tömegre, a földre vetették magukat, átkozódtak, sírtak, tomboltak, a porban fetrengtek, a férfiak artikulálatlan ordítását főlsivalkodva az öreg cigányasszonyok velőket rázó gyászdala, majd a tömeg egy része a villamosok elé vetette magát, hogy a kerekek tépjék szét őket.

Az ifjú halottat végül a kerti kápolnában ravatalra tették és beengedték hozzá a cigányság apraja nagyját. A kórház gondos vezetői csak így tudták végre visszaszerezni a betegek százainak nyugalmát. Szombaton kísérték végső nyugvóhelyére a vajda menyét, az óbudai temetőben.

Nemcsak az óbudai törzs volt jelen, de eljöttek a fehérvári cigányok és kiözönlött a temetőbe
Pestnek csaknem egész cigánysága.

Úriasan öltözött bandák, a dunaparti szállóból, hegedűvel a hónuk alatt, követték a fiatal halottat és játszották a nyitott sír szélén a sirató nótát, a koporsó körül valóságos közelharc támadt: mindegyik a vállán akarta vinni a halottat, közöttük elegánsan öltözötten ügyvédek, orvosok, akikről úgyszólván senki sem tudja, hogy cigány származásúak, de a bajban, a szerencsétlenségben fölébredt bennünk a faji összetartozás..

Mire a zokogó, éneklő, tülekedő tömeg a sírhoz ért, már alig volt rajtuk ép ruhadarab.A gyász ismét az őrjöngésig fajult, a temetőőrök és sírásók valóságos kézitusát folytattak a sír körül, mert a félig önkívületben kiáltozó gyászolok egymásután akartak a nyitott sírverembe ugrani.

Mikor a koporsót leengedték, valóságos záporesőben hullott a sírba az ezüstpénz, a bankó. Cigány szokás szerint küldték el a maguk útravalóját a szegény fiatal halott után, majd főlsírt még egyszer a több ezeréves sikoltó gyászének, amelybe belevegyült a Pestről jött úricigányok vonójának halk sírása