Bármennyire is ismerjük a tiszavirág csodálatos életét, előttünk mégis rejtelmes. Egyfelől a kegyetlen hosszú rabság a föld sötét méhében, ahová nem jut be napsugár s másfelől a fényárban, a víz ölén eltöltött pár óra, melyben összesűrűsödik az életnek minden szépsége, amely addig elmaradt: örök ellentétként izgatja az emberi képzeletet.

A valóságban is ellentétek ezek? Ha a tiszavirág életét behatóbban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az élet e két mozzanata egymást fakad, úgy nő össze egymással, mint a növény gyökerével. Csak az érti meg ezt, aki a tiszavirág életét visszafelé, az évmilliós multba tudja követni.

A kérészek nem mindig éltek növényi táplálékon. A legrégibb kérészek ragadozó életmódot folytatak. Erre a kérészek lárváinak erős állkapcsaiból lehet következtetni. A ragadozó életmód azonban élénk azonban mozgási szabadság nélkül el sem képzelhető. Az őskérészek lárváiról tehát feltételezhetjük, hogy nem éltek rejtett életet s rövidesen átalakultak.

Feltételezhetjük azt is, hogy közöttük és kifejlődött alakjaik között legfeljebb csak a szárnyak hiányában volt különbség. Mi késztette az őskérészeket arra, hogy lassan megváltoztassák eredeti életmódjukat? Kétségkívül a környezetnek nagy elváltozása! A levegőben elhatalmasodó és repülő ősrovarok lassan kiszorították az őskérészeket.

Lárváikat lassan arra kényszerítették, hogy az iszapban keressenek védelmet és hogy rejtett életmódot éljenek. Ez a rejtett életmód adta az első lökést a táplálék megváltoztatására. Az azelőtt ragadozó lárva lassan növényi táplálékra tett szert a folyó iszapjában és ez mindjobban elodázta és meglassította annak kifejlődését.

Egyre jobban megnyúlt a lárvaállapot s ezt különösen azokon a kérészeken látjuk, melyeknek lárvái majdnem egészen elvesztették mozgási szabadságukat és mint nyugvó lárvák magukvájta járatokban tengetik életüket. A tiszavirág erre szép példa: lárvája mintegy három évet tölt el a folyó iszapjában.

Természetes, hogy a fejlődésben létrejövő e nagy eltolódás nyomot hagyott a kifejlődött állat életében is: a tiszavirág táplálkozni nem tud, órái meg vannak számlálva. De téves volna a két jelenséget olykép összefüggésbe hozni, hogy ez állat rövidéletűsége a szájszervek visszafejlődésének következménye. Ellenkezőleg: a szájszervek a lárvaállapotnak erős térfoglalása következtében vesztették el szerepüket a kifejlődött kérészeken, természetesen igen lassan, évmilliók leforgása alatt.