A világháború keserves tapasztalásai, mint annyi más téren, itt is értékes megfigyelésekkel gazdagították ismereteinket. Az egyik legfeltűnőbb megfigyelés (Sachs 1924), hogy azok, kiknek jobbkarját fiatalkorban levágták, miközben szép haladást tettek balkezük tökéletes használatában, beszédhibát kaptak: elkezdtek dadogni. Bármennyire meglepő is ez a jelenség, mégis nagyszerűen egyezik azzal a régi tapasztalással, hogy a balkezesek között sokkal több a dadogó, mint a jobbkezesek között.

De nemcsak a dadogás, hanem más fogyatékosság is feltűnően gyakran kíséri a balkezességet, így a kancsalság, különböző idegbajok, erkölcsi hibák, stb. Ezzel szemben balkezesek között történelmi nagyságú emberekkel is találkozunk és számtalan balkezes kiválóan ép, értékes tagja van társadalmunknak.

Kétségtelenül kell valami kapcsolatnak lenni a balkezesség és az említett fogyatékosságok, elsősorban a dadogás és kancsalság között, s éppen ennek az összefüggésnek a magyarázása vezethet gyakorlati értékű eredményekre. Mai felfogásunk szerint a helyzet a következő: A született balkezesnek működő és értékes idegközpontjai az agyvelő jobbfelében vannak, de a bal agyféltekében is megvan a képesség mindezeknek a föladatoknak az ellátására, de lappangó állapotban.

Mikor bekövetkezik a nevelés és általában a külvilág hatása és véle a jobbkéz néki viszonylagosan természetellenes használata, a bal – egyébként tartalékban pihenő agyfélteke - váratlanul uralkodó munkára kényszerül.

A jobbkéz ügyeskedik, a bal agyfélteke kézmozgató központja fejlődik, de ezzel magával rántja a szomszédos részeket, a ballábat a balszemet, balarcfelet és működésre kelti a szunnyadó tartalékos beszédcentrumot is.

A beszéd, mint minden szigoróan részarányos izomműködést kívánó tevékenység, csak az egyik agyféltekéből kapja a felsőbb beidegzéseket s ha valakinél rendellenesen két központ kezd egyszerre működni, annak eredménye jellegzetes beszédhiba lesz: a dadogás.

Nem minden dadogás keletkezik ily módon, de a balkezesek dadogásának jelentékeny része bizonyára így jön létre. Döntően szól emellett az a tapasztalás, hogy a dadogni kezdő balkezes gyermek beszédhibája megszűnik, ha a jobbkézre idomítást abbahagyják.

Nem mindig kísérlik ilyen jelenségek a balkezesek jobbkézre áthangolását s ez néha nem is válik átlagossá, úgyhogy pl. a balláb vagy a balszem, vagy a bal arcfél vezérszerepe megmarad. De viszont lehet az áthangolás olyan tökéletessé, hogy a balkezesből valóságos jobbkezes válik, kinek beszédközpontja a bal agyféltekében van s akinél a baloldali agysérülés ugyanakkor tüneteket idéz elő, mint az igazi jobbkezesen.

Egészen hasonló a folyamat olyankor, mikor a rendes jobbkezes ember jobbjának elveszte után kénytelen mindenre balkezét használni. Fölébred a jobbagyfélteke szunnyadó beszéd- és minden egyéb vezérlő központja és beáll a dadogás, a kancsalítás és más diszharmonikus beidegzésből származó tökéletlenség.

A jobbkéz elvesztéséhez hasonló jelenségekkel találkozunk, ha egy jobbkezes, jobb vezérszemű gyermek jobbszeme úgy megbetegszik, hogy a vezérszerepet nem tudja tartani, kikapcsolódik, kancsallá lesz, s az eddig másodrendű balszem veszi át a vezérszerepet. Ezzel azonban fölébrednek a jobbagyfélteke felsőbb idegközpontjai s a gyermek elkezdi balkezét használni előszeretettel és elkezd dadogni. Lesz belőle dadogó, másodlagosan balkezes.