A húsz lajstromos és titkos választókerületen kívül a választás még napjainkban is háború Magyarországon. De nem mindig becsületes háború, olykor kalózok támadása fegyvertelen polgárok ellen. Elkobozni a jogot, kitekerni a törvény nyakát, dsiggelni a szabadságon, szteppelni az emberi méltóságon, ez gyakorta a képviselőválasztás igazi lényege és romboló jelentősege.

Választani vidéken sokszor annyi, mint engedelmeskedni a felsőbbség parancsának, meghajolni a hatalom akarata előtt, házadat, életedet, jövendődet rábízni arra, akiben nincs bizalmad. Ha csak 1922 óta mindenkit deresre húztunk volna, aki az alkotmányos élet becsülete ellen vétkezett, egyetlen lyukas mogyoró sem teremne már a Bakonyban vagy a Bükkben. Akiben tehát egy szikrányi emberség lakozik, aki nem a mindenkori kormányrendszer ablakából nézi a világot, aki hallott arról harangozni, hogy mit ártottak a magyarságnak a trianoni határokon túl ezek a választási pucérságok, aki tudja, hogy közvélemény nélkül kormányozni annyi, mint bitorolni a hatalmat, akinek felkavarodott a gyomra attól a svindlitől, amit nálunk népképviseletnek neveznek, - az bár; mely világnézetet valljon, bármely politikai meggyőződése legyen, már régóta a fészkes fülemülébe kívánja a mi nyílt szavazásos választási szisztémánkat.

Igy nem látszik alaptalannak az a feltevésünk, hogy a nyílt választás bukását elsősorban az idő érlelte meg és a közlelkiismeret fogja majd a félszázéves kelevényt kioperálni törvénytárainkból. Nem elég azonban, hogy a választási eljárás titkos legyen, annak pártatlannak, erkölcsösnek, becsületesnek is kell lennie.

Titkos szavazással éppen úgy ki lehet játszani a népakaratot, mint nyílt szavazással! Ezért az egész magyar közvélemény úgy álljon őrt a választójogi javaslat parlamenti tárgyalásánál, mint a katona a lőporos torony előtt. A mai nyilt szavazással választott képviselőház első lépése a titkosság felé még bátortalan lesz.

A törvényhozás szellemét a pártok és a birtokbanlévők örök önzésén túl befolyásolni fogja a mai gazdasági helyzet, az alsó néprétegek fájdalmasan reménytelen hangulata, a buta és lelketlen bujtogatás elleni jogos és ösztönös védekezés és mindazok az aggodalmak, amelyek korszakos reformok tárgyalásánál természetszerűen mindig felmerülnek.

Valószínű, hogy az új választójogi törvény sem zárja le majd a politikai jogok teljességéért folyó félévszázados küzdelmet. Azoknak azonban, akik megszokták a harcot az igazságért, a nagy tömegek boldogulásáért, a dolgozó milliók politikai és gazdasági jobbágyságból való felszabadításáért, semmi okuk a csüggedésre. Az elszánt, kitartó és edzett harcos megtanulta a háborúban, hogy a meredek magaslatokat nem egyetlen rohammal veszik be. A rohamozók megvetik a lábukat a hegy peremén, beássák magukat és így készülnek új rohamra, új küzdelemre...

Mi ebben a szabadságharcban eddig is az első fronton álltunk: hittel, bátorsággal, önzetlen tisztességgel.